[ home ]  [ about me ]   [ gallery ]    [ equipment ]   [ links ][ e-mail ]      

 

 

 

 

 

    [ érdekel a véleményem?  nem ?  engem sem a tiéd.... ]
[ 2010. szeptember 4.]

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hogyan is irta Berzsenyi ?  Nézd a tánc nemeit...  Hát teljesen véletlenül - bár Könyves Kálmán királyunk óta tudjuk, hogy véletlenek nincsennek... - akadtam rá egy blogra... nem nagyon olvasok ilyeneket, de ezt mégis... mert ez valahogy más volt mint a többi. Nem tudom ki irta. Azt sem tudom, hogy férfi-e avagy nő, idős, fiatal, népi, urbánus vagy mi a szösz.  Mit tudom én, meg nem is érdekel.  Olvasom és közben egyre több  rokongondolatot vélek felfedezni. Mosolygok, mintegy párhuzamos vetitővásznon látom saját hasonló történeteimet.  Meglepően sok a parhuzam: “Az agrai maharadzsa kertésze egy hajnalon rémülten ébreszti az urát. - Add, kérlek, leggyorsabb lovaidat, menekülnöm kell!   - Mi történt? - Kertedben munkálkodtam éppen, amikor találkoztam a Halállal, aki felemelt karokkal megfenyegetett engem. Hadd induljak el sebes harci szekereden, akkor estére Delhibe érhetek, és ott elrejtőzöm a rengeteg ember között, hogy ne lelhessen rám. - Jó – mondja a maharadzsa -, indulj el máris! A nap folyamán azután a maharadzsa is sétálgat a kertjében, és ő is találkozik a Halállal. Megszólítja: - Te Halál, miért ijesztgeted az én kertészemet?   - Uram – feleli a Halál -, én nem ijesztgetem őt, csak égnek emeltem a karomat csodálkozásomban: hogyhogy ő még itt van, amikor ma este Delhiből kell őt elvinnem?!”   A kedvenc történetem. Olvasom ... és közben magyarpalatkai zenét hallgatok.

 

   

Játszi ecsettel...  (Budapest, 2010)                                                      A szoba (Szentendre, 2010)

 

 

Berzsenyi Dániel:     A táncok

Nézd a tánc nemeit, mint festik játszi ecsettel
A népek lelkét s nemzetek ízleteit.
A német hármas lépéssel lejtve kering le,
S párját karja közé zárja s lebegve viszi.
Egyszerű a német mindenben, s csendesen örvend,
Egyet ölel mindig, s állhatatos szerető.
A gallus fellengve szökik, s enyelegve kacsingat,
Párt vált, csalfa kezet majd ide, majd oda nyújt:
Ez heves és virgonc, örömében gyermeki-nyájas,
Kényeiben repdez, s a szerelembe kalóz.
A magyar egy Pindár: valamerre ragadja negéde,
Lelkesedett tűzzel nyomja ki indulatit.
Majd lebegő szellő, szerelemre olvad epedve,
S búja hevét kényes mozdulatokba szövi;
Majd maga fellobbanva kiszáll a bajnoki táncra
(Megveti a lyánykát a diadalmi dagály),
S rengeti a földet: Kinizsit látsz véres ajakkal
A testhalmok közt ugrani hőseivel.
Titkos törvényit mesterség nem szedi rendbe,
Csak maga szab törvényt, s lelkesedése határt.
Ember az, aki magyar tánchoz jól terme, örüljön!
Férfierő s lelkes szikra feszíti erét.

/1811/

 

 

[ 2010. augusztus 19.]

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Én ebbe’ a kis Nógrád - vagy néha tréfásan: 'Nadrág' - megyébe’, ebbe a tizenöt-húsz kilométeres körzetbe’ éltem le az életemet" - mondjta Pál Pista bácsi az utolsó magyarországi dudás.  Hát mi vót, hét fillér meg öt fillér egy liter bor akkor. Oszt akkor odacipeltük, vödörbe, oszt merigettek, kinek mennyi kellett... "A dohányzsacskók kirakva az asztalra, alacsony házacska, ilyen ablakocska rajta, olyan füst vót, hogy ha az ember így csinált, az öt percig ott vót a füstbe’, az a kereszt."  ... mi meg megyünk, akar a Kari lova, meg sem állunk csak egy pillanatra, akkor is csak meghalni egy kicsit. Ma nézegettem jányaimmal, Annával meg Julcsival a régi családi fényképeket - nagyapám ismét fiatalember volt, nagyanyám fiatal nő, édesapám karon ülő kisgyerek, dédanyám középkorú nőként nézett vissza rám a a régi fotó megsárgult papirjáról. Hihetelen csoda a fotográfia. Este van, este van, összefüggéstelenek a gondolataim, hát ennyi. Álljunk meg.

 

          

Juhászok   (Várhosszúrét, 2010)                                            A tereskei dudás  (Várhosszúrét, 2010)

 

 

 

[ 2010. július 29.]

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Morzsolgatjuk múltunk száraz kenyérdarabkáit, egy letűnt világ cafatjait próbálgatjuk összerakosgatni magunkban, ezzel is illúziókat táplálva, egy-egy éneksor  "... nem úgy van most, mint vót régen...", egynéhány sebtében lefogott akkord, lajbi óralánccal, faragott szuszék, benne az évszám 1857,  perdülő tánc, libbenő szoknya, koppanó cipő.  Ezek mind mi vagyunk - a múltunk jelenünk és jövőnk.  Önmagunknak is nehezen megfogalmazhatóan letezésünkből fakadó szorongás.

 

  

Ablak a múltba (Ipolybolyk, 2010)                                                 Lakatlanság (Ipolybolyk, 2010)  

 

 

 

[ 2010. július 27. ]

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Christian Morgenstern

A ló

Tanár úréknál csöngettek. A Marcsa
felnéz. A tepsiben a harcsa
rotyog. Ki lehet az ilyenkor?
Ló áll az ajtó előtt.

Ajtó riadtan visszacsap, kilincs dermedve, görbén
a szakácsnő hökkenve áll. Az istenért mi történt?
Mint látomás, a nagy leány kilép, lábán papucs.
Mindenki az előszobába jön.

„Bocsánat”, - szól a Ló, mint ki zavarni restel -
„a lakatosműhelyből küldött... izé... a mester...
Én voltam tudniillik, aki csütörtökön
felhozta a zongorakulcsot...”

Tizenkét ember és egy eb
állnak, mint a kisértetek
- a kisfiú nagyot rikolt -,
állnak, gyökeret verten.

A Ló, látván, hogy meg nem értik,
fejét búsan lehajtja térdig,
s szelíd mosollyal, mint a vértanuk
indul a lépcsőn lefelé.

Tabló. - Keresvén e tünet okát,
tanár úr összehúzza homlokát
s szól megfontoltan: „Véleményem ez -
a dolog merőben valószínűtlen.”

 

 

[ 2010. július 13. ]

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szakbarbarizmus - Pentacon six TL, másodszor

Hát akkor fotózzunk azzal a középformátumú Pentacon six TL-el, tegyünk beléje jófajta 6x6-os filmet - én Iford Delta 100/120-assal etettem meg. De jól esik neki a Fomapan Prefessional  100-as is. A film haldoklik, pedig rengeteg érdekes dolgot lehet csinálni fényérzékeny anyaggal. Amit filmre fotózunk, az egyszer, valamikor valóban létezett a kamera lencséje előtt. Eredetileg le akartam irni, hogy milyen előhivót, rögzitőt. papirt... stb. használtam, milyen hőfokon kell a vegyszerekkel dolgozni, hagyan kell mütyürkézni az előhivótankkal meg a nagyitóval, hogy lehet elérni a papiron a barnás-sárgás enyhén szépia árnyalatot, de lusta vagyok mint a kutya...  és rettentő meleg van, forr az agyam, rózsaszin riasztást adtam ki most. Tehát majd legközelebb.

 

            

        Gács  (2010)                                                                                A gácsi temető (2010)

 

 

[ 2010. július 2. ]

 

A nap gondolata:   Én a felemelt mutatóujjamat nem fenyegetésre, hanem orrtúrásra használom.

 

[ 2010. június 29. ]

 

 

 

 

 

Kontrázni tanulok. Hmmm... ez túl komolyan hangzik. Inkább igy: szórakozgatok, játszadozok egy hangszerrel, aminek kontra a neve... vagy brácsa?  Szép hangszer... vagyis nekem tetszik. Három húros. Nagy, nehezen tudom fogni a D-durt. A kezem kicsi. Négy akkordot már meg tudok fogni, C,G, D, A-durt. A széki négyes már megy, bár néha hamis. Nem néha, elég gyakran.... de roppant módon élvezem. Kitűnő tanárom van, kedves és türelmes... és édes. Nem vág a vonóval az ujjaimra, ha hamisan játszom. Most erős melegfronti hatás van, fáj a fejem.

Moldován István (Magyarpalatka)  http://www.youtube.com/watch?v=2bpnwd8lbQY

Mezei Ferenc (Szászcsávás)   http://www.youtube.com/watch?v=50ZroFPsijE

 

 

[ 2010. június 10. ]

 

 

 

 

Negyed évszázad....  25 év...   A hétvégén érettségi találkozón voltunk.  Huszonöt éve érettségiztem. Érdekes, meglepő, kissé szentimentális érzéseket ébreszt bennem ez az egyszerű tény. Elnézem magunkat, pocakunk nőlt, megkopaszodtunk, elváltunk...  Sokminden történt....   Bolond dolog, de mégis az elérzékenyülés határát súrolva hallgattam osztálytársaimat, beszélgettem velük, némelyikükkel többet, mint a négy középiskolás év alatt. Emberi sorsok elevenedtek meg előttem, mint valami régi Fellini-filmen, Giulietta Masina és Anthony Quinn által életre keltett karakterek a maguk nagyszerűségükben és esendőségükben. Láttam magunkat szinte gyerekfejjel, ahogy titokban cigizünk az  iskola klotyójában, a szerelmeket, barátságokat.... mindent... és az elmúlt időt. Pár órát ismét együtt voltunk, a mulandóságot feledve, igyekeztünk ismét belelépni abba a bizonyos folyóba. Nem tudom, hogy sikerült-e, mégis most érzem, hogy megkedveltem az osztálytársaimat, és egyre jobban kedvelem őket... igy 25 év után.

 

 

[ 2010. június 3. ]

 

 

 

 

 

 

 

Motyogtam magamban reggelente, szakad az eső, sír az ég, dől mindenünnen a víz meg a hülyeség, nehezen elviselhető dolgok ezek, biony, de legalább pásztortalálkozó volt Várhosszúréten Ulmann Pista kocsmájában.  "A pásztortalálkozó szerintem egy kiváló ötlet, nagyon jó rendezvény. Kár, hogy ilyen későn tudott csak kialakulni, amikor ennek a kultúrának már csak a morzsái emlékeztetnek az eredeti tartalmakra. Hm, valószínű, hogy az adott keretek között ez az eredmény közelíti a maximumot, ami a pásztorhagyomány mai állapotából kihozható. " - írta levelében Agócs Gergő barátom, azt hiszem, valahogy így lehetne egzakt módon kifejezni a talalkozó lényegét. Ott volt többek között Cselényi József  lőkösi juhász, Dobcsák János Szomotorból, Mag Albert Péter Medveshidegkútról, aki rögtön beállt hegedülni Dénes mellé a Dűvőbe... és nem utolsó sorban Pál István Tereskéről. Temet az idő mindent, mondta egyszer Csavnyiczky "Krisztus" Pál, a serkei juhász. Temet az idő mindent, jutott eszembe Hosszúréten is, miközben elnéztem a furulyázó, pásztorbottal táncoló ifjoncokat. Temet az idő mindent...  bizonnyal igaza volt Krisztus Pali bácsinak.  Igen, és még jó disznósültet is ettünk.

Hát akkor néhány fotográfia ...  valóban csak néhányat tettem fel....   http://picasaweb.google.com/gyetvai.zoltanka

Reggelente a széki Ádám Istvánt hallgatom, meg a szászcsávási zenekart, meg a magyarpalatkai bandát. Az alsókálosai zenekart, és Savanyaékat Fülekről... az öreg Szencser csodálatos tárogatójátékát, a saccai cigányokat. Temet az idő mindent...

 

 

[ 2010. május 16. ]

 

 

 

 

 

Emlékszik még valaki a régi reklámra múlt század 80-as éveiből?   Itt a Márka, itt a Márma ! - hát ez a mondat örök talány a számomra.  Próbáljuk meg megfejteni :
Mi a MárkaEz egy viszonylag egyszerű kérdés. Hát az egy szénsavas cukros üditőital...   ez itt ni  a képen --------- >  

De mi a Márma

Akinek sikerül megfejtenie ezt az alapkérdést, ezt az örök talányt, annak jutalom üti a Márkát. 

 

    

 

[ 2010. május 15. ]

 

 

 

 

 

  ... és minden történt, leszakadtak az egek, Pál Pista bácsi az utolsó magyar dudás fellépett a TV2-n a  MegaSzarban /ócska csótányok méregették őt vénülő szemükkel, nyegle stílusuk bűzös tócsákba gyűlt a riherongyuk alatt.../ , kisebb botrány tört ki:  belabaszok az egészbe, mondtam, hát kivonulok, nem fogok senkinek sem magyarázkodni, köpök a kiállitásokra és a publikációkra, ilyen áron nem kell, menjenek s küldöm őket a bús picsába, a Pátria Rádióban L.T. továbbra is két szavanként bakizik és eszméletlen marhaságokat beszél néhány jámbó dzsimi szám között, vagyis minden történt, meghalt Gyökeres Gyuri, napközben szájában cigarettával Isten nagylábujját fényképezgeti már talán örökkévalóságig, szevasz Gyuri, jó másvilágot neked, reggelente a magyarpalatkai bandát hallgattam az autóban, hihetetlenül játszák a sűrű csárdást, vettem pár doboz 6x6-os feketefehér Ilford meg Fomapan filmet, hát valóban sokminden történt.

Nem szívesen hordom magammal a lelkemet ha hallgatagon járok ebben a pusztaságban, amiből kivesztek még az árnyak is, bolond idő, csak megyek, valami gépezet hajt, nekiütközök valaminek, nem tudom valaki-e, amulettek, talán éjszaka volt, talán csak be volt kötve a szemem, még tíz percet vártam, aztán úgy éretzem most kell elindulni, hamis nyomokat magam után hagyva, hogy ne tudjanak követni, hogy ne találjanak meg. Bolond idő.

 

[ 2010. május 3. ]

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szakbarbarizmus - Imádjuk a Pentacon six TL fényképezőgépet !

Legenda. Fantasztikus masina. Kultuszgép. Nem Mamiya, nem Hasselblad, nem Rolleiflex, nem is Asahi Pentax. Hanem Pentacon, Made in GDR. Sokkal nehezebb, kevés műanyag, sok vas, kicsinek semmiképpen sem mondható, hiszen középformátumú gép. 6x6-os film megy beléje.  Serkenjetek hát fel emberek és vegyetek Pentacon six TL-t. Ilyen minőségű középformátumú masinát olcsóbban úgysem kaptok. Objektívek dolgában úgy állunk, hogy az általam használt géphez az alap Carl Zeiss MC Biometar 2.8/80, de van hozzá Carl Zeiss Flektogon 4/50 széles, meg Carl Zeiss MC Biometar 2.8/120 kistele is.  Bővítményként fénymérős prizma is létezik a géphez.

 

Szinte minden amit a Pentacon six TL-ről tudni lehet... -  http://www.pentaconsix.com/preface.htm

 

[ 2010. május 2 ]

 

 

 

 

 

Szakbarbarizmus -  Milyen filmre fotózzunk? - érdekes kérdés ez a digitális gépek virágkorában. Sokan nem is értik... filmre? fotózni? ... érthetetlen. Pedig ha beleássuk magunkat a témába kicsit jobban, mint amennyire  agyunk digitális korlátai engedik, alaposan meglepődhetünk. Ugyanis filmre fotózni csodálatos dolog. Vásároljunk magunknak néhány analóg masinát - használt fotóscuccal kereskedő webeken bőven találunk bagó pénzért... -  és olvasgassunk szorgalmasan... aztán próbáljuk ki az egészet gyakorlatban. A felszerelést viszonylag olcsón megússzuk. Ellenben a nyersanyag és a kémia már kicsit drágább lesz. Vissza az eredeti kérdéshez:  én Fomapan és Ilford anyagokra dolgozom.

Nos, itt olvasgassatok...   http://www.fotozzunk.gportal.hu

Itt meg.... http://www.foma.sk  meg itt is.... http://www.ilford.cz/  meg itt is....  http://eshop.fomei.com/cz/kategorie/foto/ ... meg még sok helyen máshol...

Próbáljátok meg, fotózzatok filmre /is/... Remélem, ismét kiprovokáltam néhány embert...  :-)

 

[ 2010. április 24 ]

 

A  magyarpalatkai banda /Palatka Gypsy Band/ honlapja - http://palatka.ruralportal.info

 

[ 2010. márc. 28. ]

 

 

 

 Budapest, XXIX. Országos Táncháztalálkozó és Kirakodóvásár - évek óta nem voltam ezen a rendezvényen. Most is hatalmas monstre buli volt, tömegekkel... és az ezzel összefüggő pozitivumokkal és negativumokkal. Több régóta nem látott ismerőssel találkoztam. Örömömre. Jó zenekarok, gyönyörű cuccok... a folkkocsmában találtam meg azt a gyöngyszemet, amit keresni érdemes - szombaton négytől hatig muzsikált ott a magyarpalatkai banda.  Kodoba Florin, Moldován István, Kodoba Lőrinc, Radák Mihály, Iona Boldi...   Gyönyorű játékukkal méltán elbűvölték a közönséget... talán jobban, mint a sör, bor és a pálinka.

Néhány fotográfia ...    http://picasaweb.google.com/gyetvai.zoltanka

 

[ 2010. márc. 10. ]

 

 

 

FREE TIBET

Az 1959-es tibeti felkelésre emlékezünk - a kommunista Kína tibeti jelenléte ellen tiltakozunk. Az 1959 március 10-i felkelés sikertelensége rögtön maga után vonta a tibeti függetlenségi mozgalom elleni erőteljes és erőszakos  fellépést és a  XIV. dalai láma - Tendzin Gyaco - száműzetésbe vonulását.

2008-ban a március 10-i tüntetéseket a kommunista megszállók erőszakkal elnyomták. 

 

            
[ 2010. márc. 9. ]

 

 

 

 

 

EMBEREK NE HAGYJÁTOK MAGATOKAT !!!!!

Petícia za zrušenie zákona o vlastenectve

Dňa 1. Apríla, nadobudne právoplatnosť zákon o vlastenectve. My, dolupodpísaní občania, občianski aktivisti a študenti odmietame tento zákon pre jeho umelé snahy vštepovania vlastenectva do hláv detí a študentov, bez možnosti slobodnej voľby.  Odmietame preto zákon, ktorý vlastnectvo vyslovene diktuje a nariaďuje!

http://www.changenet.sk/?section=kampane&x=462241

 

[ 2010. febr. 27. ]

 

 

 

 

Hát akkor most egy kis szakbarbarizmus: a BreezeSystems jóvoltából szamítógépünkkel is távvezérelhetjük fotómasinánkat, feltéve ha Nikon D90, D5000, D300s, D300, D700, D3s, D3,  D3X, D200, D80 vagy Canon EOS-1Ds Mark III, 1Ds Mark II, 1D Mark IV, 1D Mark III, 1D Mark II, 1D, 1DS, 7D, 5D, 5D Mark II, 50D, 40D, 30D, 20D, 10D, 1000D/Rebel XS, 500D/Rebel T1i, 450D/Rebel XSi, 400D/Rebel XTi, 350D/Rebel XT, 300D/Digital Rebel  vázakkal rendelkezünk. Nem kell más, csak egy PC /célszerű nótbuk... támogatott rendszerek M$ Windows 2000/XP/Vista/ 7 valamint Mac  OS X 10.4 (Tiger), 10.5 (Leopard),10.6 (Snow Leopard), sajnos a Linux nem támogatott... :-( ..../, valamint egy tartozék USB kábel a PC és a fotómasina közé.  Ennyi az egész. A szoftvér használata rendkívül egyszerű. A számítógépről való távvezérlés során akár élőképet is láthatunk a diszplejünkön, kézi élességállítást is végezhetünk a PC-nkről, egyszeres exponáláson túl időzített automatikus sorozatok is készíthetők a program segítségével. Póbáljátok ki.  Letöltés, FAQ, info:  http://www.breezesys.com

Kipróbáltam az új Nikon D700-at...  ez már döfi  :-)

 

[ 2010. febr. 14. ]

 

 

 

 

 

Ej, nem szeretem az idők járását!
Megfordítom kalapom állását.
Nem árt annak sem eső, sem dara,
ej, még a jég is csak lepereg róla!

Ej, amott jönnek hárman a zsandárok!
Zörgetik az apró szemű láncot.
Rám verik az apró szemű láncot,
ej, kedves babám, ne tarts hozzám számot!                  (Kalotaszegi hajnali)

 

[ 2010. febr. 8. ]

 

 

 

Szárnyas betét, hüvelygomba, lakberendező, műfogsor-rögzítő, csernyusimre, haspuffadás, felfúvódás, lábgomba-kenőcs, porból készült rakottkrumpli, csiócsipsz, lasztminit, két mobiltelefonért a harmadik, sznikersz, székrekedés, knorrleveskocka...  -   hát ezek nagyon prima dolgok, most már hajrá civilizáció, a jövő elkezdődött, meg a vonajtegy is a zsebünkben van. Itt az idő. Szép új jövő, erős Agyarország. Fel fog támadni. 

Bacchus et argentum mutant mores sapientum.

 

[ 2010. jan. 29. ]

 

 

 

"Ez az egész, amit el akartam mondani. Elmondhatnám talán még azt is, mit csináltam aztán, mikor hazamentem, hogyan betegedtem meg, meg minden, milyen iskolába megyek jövő ősszel, ha innen kikerülök, de ehhez már nincs kedvem. Tényleg nincs. Ez a téma jelen pillanatban nem nagyon érdekel."

Egy Ember, aki megírta a Zabhegyezőt.  Jerome David Salinger, jó utat, integetek Önnek az ablakból, integetek Önnek bele a sötet és hideg januári éjszakába... és köszönöm, hogy itt volt ezen a Föld nevü bolygón velünk arc nélküli láthatatlan emberekkel.

 

[ 2010. jan. 14. ]

 

A mai nap gondolata:  Tanulj tinő, ókor lesz belőled.

 

[ 2010. jan. 9. ]

 

 

 

 

Ebben az országban ahol élek, egyetlen rádióadó sugároz hattól hatig magyar nyelven. Ma ezt hallgattam. Valahogy úgy vagyok ezzel a rádióval, mintha mondjuk  egy tyrannosaurus rexet látnék - bármennyire is szörnyülködnék tőle, akkor sem tudnám levenni róla a tekintetemet. Tehát az emtett adó valami dél  körüli műsora stúdióbeszélgetés volt - a porondon egy ismert politikus. A műsorvezető finoman szólva nem állt mindig hivatása magaslatán, a technika is hagyott kívánnivalót maga után, de a betelefonáló hallgatók.... ők voltak a hab a tortán. Néha az volt az érzésem, hogy telefonálás előtt direkt bolondgombával etették őket. Egyedül a főszereplő volt vérprofi, higgadt, megfontolt, logikus és értelmes. Érvelt, nem csak beszélt, hanem mondott is valamit. Nem azt állitom, hogy egyetértettem vele, de meg kell hagyni, jó volt. A műsor végére, öt percel tizenkettő előtt, nem tudtam nevessek-e vagy sírjak, de ezt gyorsan eldöntötte helyettem a műsorvezető - vendégét kis híjján elvtársnak szólította, ezzel feltéve teljesen abszurd és szürrealisztikus műsorára a koronát, engem pedig lónyerítéshez hasonlatos kacajra fakasztott.

Bolgár Györgynek a Kossuth adón volt valamikor egy műsora - Beszéljük meg volt a cime...  talán ott kezdődött a rádiózás.... a rádiós műsorvezetés. Igaz az nem volt annyira szórakoztató :-)

 

[ 2010. jan. 7. ]

 

 

 

 

Aki hallottad ezt a dalt,
egy szilánkját annak a dalnak,
melytől a világ szíve szakad meg:
aki hallottad ezt a dalt:
ocsudj lomha szörnyeidből.

Weöres is a csodáról gondolkodik ebben a versében, 1952-ben. Hát Sándor, igaza van: ocsudok lomha szörnyeimből, 2010-ben. Legalábbis igyekszem.

 

[ 2010. jan. 2. ]

 

 

Megdöbbentő. Basszdmeg visszajöttek a bolsevikok. Vagy tán el sem mentek? Kísértet járja be Losoncot - a kommunizmus kísértete.... 2010-et írunk ? ..... Ezt az óriástacepaot ma fotóztam Losoncon egy áruház forgalmas parkolójában.   Föl föl ti rabjai a földnek, föl föl te éhes proletár, a győzelem napjai jönnek, rabságodnak vége már... boldog új évet mindenkinek.

 

               

 

[ 2009. dec. 29. ]

 

 

Salgótarján. Táncház. Érdekes volt elgondolkodni az idő múlásán. Néztem negyed századdal ezelőtti önmagamat, s első kassai táncházaimra gondoltam. Azóta kopasz vagyok, ráncos a homlokom, pocakom nőtt és visszeresek a lábaim. Csavnyicky Krisztus Pali bácsi a serkei juhász megmondta: temet mindent az idő.

Akit érdekel néhány fotó a táncházról - http://picasaweb.google.com/gyetvai.zoltanka

 

[ 2009. dec. 22. ]

 

 

 

 

"de, amit most mindjárt az elején hangsúlyozni szeretnék, hogy az ő, mármint Bormester Mihály részéről (life and opinions of Michael Winemaster), semmiféle bizalomról szó sem volt. Lehet, sőt valószínű, hogy valamilyen generálgyónást csinált, az ok most nem érdekel, és talán egyáltalában nem is érdekes és, mint agent spirituel, mondjuk, éppen én voltam ott, éppen én, ami nem volt véletlen, de akár az ő részéről, akár az én részemről nem is volt szándékos, hanem véletlen is, végzetesen értelmes is, amint ez már lenni szokott, volt benne olyan furcsa, egészen furcsa logika, majdnem illogikus logika, nem mondom, hogy magasabb, hanem olyan másféle, olyan, de ezt most hagyjuk, talán később majd lesz rá alkalom, beszélni fogok róla, bár maga a dolog mellett elég érdektelen".

Ugyan mindannyian Bormester Mihályok vagyunk?  Hát? Nos akkor? Talán kérdezzük meg Hamvas Bélát.

 

[ 2009. dec. 19. ]

 

 

 

De még mielőtt elért volna az utolsó verssorhoz, már tudta, hogy soha többé nem lép ki ebből a szobából, mert úgy volt elrendelve, hogy a tükrök (vagy trükkök) városa szétszóródik a szélben, és kihull az emberek emlékezetéből, mihelyt Aureliano Babilonia végez a pergamenek megfejtésével, és hogy mindaz, ami írva vagyon bennük, öröktől fogva és mindörökre megismételhetetlen, mert az olyan nemzetségnek, amely száz év magányra van ítélve, nem adatik még egy esély ezen a világon.” - ezekkel a sorokkal végződik a Száz év magány.

Márquez...  hmm.... süt a napocska bennem, derült az égboltom.

 

[ 2009. dec. 15. ]

 

 

A halottak. Néha megérintenek, elmenőben, könyökkel. De soha nem szólnak hozzám, személyesen. Mert meghaltak. - írta Márai Sándor 1979-ben, Naplójában. Szerintem sokat tudhatott a halálról és sokat az életről is... erről jut az eszembe, hogy a hörcsögök is megérezték a telet. Mert tél és hideg van.

 

[ 2009. dec. 13. ]

 

 

 

Luca napja - ma délelőtt ágyban fekve fogalmazódott meg, hogy aki korán kel az lusta. No és az aki korán kell? 

Kemény Katalin szerint "amikor a völgyi nyirok a nappal belehulló súlyát köddé tisztítja, amikor az est csendje a dombok homlokán megül... irgalmas árnyat vet minden bűneiben szenvedő álmára..."

 

[ 2009. dec. 8. ]

 

 

Gyerekkoromban egy évben csak egyszer lehetett mandarint kapni - Mikulás és karácsony között. Akkor is csak a szerencsésebbeknek jutott, meg azoknak akik a zelovocos nénivel baráti viszonyban voltak. Ez az egész arról jutott eszembe, hogy a minap láttam néhány kölköt mandarinnal dobálkozni. Romlik a világ, rohad a mandarin.

 

[ 2009. nov. 29. ]

 

Penészes sajtot vacsoráztam, csilimártással, csípott, mint a rossznyavoja. A jányom sziniminiszt evett, úgy nézett ki, mint a szárított kutyaszar.

 

[ 2009. nov. 21. ]

 

 

 

 

 

 

Bettes Pista verseit olvagatom... "Hortyolászva szontyologtam/ Bittyu bodak mind odalett/ Pók  csüngött a szemembe/ Busseng vót a zsebembe!"

Batonyaival beszélni

Batonyai beszélt velem
Beszéltem a szájával

Szép szál legény Batonyai
Olyat szól hogy szétszállasz
- öröm vele beszélni!

 

[ 2009. nov. 17. ]

 

 

Kommunisták emlékeznek ma arra, hogy köpönyeget fordítottak, valami húsz évvel ezelőtt. Annyira abszurd, annyira elképesztő, annyira undorító... 1989 november 17-én fegyvert fogotott minden szegény, éjjel nappal szólt az ágyú, s annyi vér hullott a hóra, hogy vörös lett a szovjet nép lobogója, azóta. Ámen.

 

[ 2009. nov. 13. ]

 

 

Én vagyok az, aki nem jó,
a fellegajtó - nyitogató.
Nyitogatom a felleget,
sírok alatta eleget.                                               (Kalotaszegi népdal)

 

[ 2009. nov. 11. ]

 

 

 

Ez sem az már, semmi sem a régi,
ki kéne mindent, mindent cserélni,
ez sem az már, semmi sem a régi.
Én sem vagyok az, már aki voltam,
csókolómmal köszönnek a boltban,
semmi sem válik be igazán.....                            (Csókolom)

 

[ 2009. nov. 10. ]

 

A látás nem látja önmagát. Hogyan láthat valami bármit, akármi mást, ami nem látja önmagát.  (A bölcsesség szirmai - buddhista tanmesék és versek)

 

[ 2009. nov. 9. ]

 

Az ember magának okoz szenvedést, ebben saját rossz tettei az eszközei.  (A bölcsesség szirmai -  buddhista tanmesék és versek)

 

[ 2009. nov. 4. ]

 

A tudat önmagában tiszta fény. A szennyeződések csak rátapadnak.  (A bölcsesség szirmai - buddhista tanmesék és versek)

 

[ 2009. nov. 1. ] .................................