| 
|
[
érdekel a véleményem? nem ? engem sem a
tiéd.... ] |
|
[ 2012. január 16.]
|
[ Budapest, Budapest, te csodás... ]
Hungária körút, gyorsan vonuló
fellegek, széllel bélelt órák, jeges pillanatok, te vagy nékem a
szívdobbanás, vesztend, a nyugatinál, földalatti andergrand, ahogy ülök
és nézem az embereket, sietnek, sétalgatnak, lépkednek, lődörögnek,
zitrappolnak, szédelegnek, bámészkodnak, sehol nincs a világon olyan
szép város, csillogó kirakatok, drága bóvlik, művízesés, kebab, türkej,
besötétedik, síkító szirénák, alacsonyan repülő fények, ferihegy ugyebár,
és ilyen rügyfakadás, takszi, keresztül a nyüzsgő esti városon, a nagy
folyó felett, kivilágítva minden sötét pont, pont, hogy homályos se
nagyon legyen, minekünk a világ, zeneház, bálozók, mezőségi zene Budán,
szegfűszeges forró forralt bor, a Dunát mennyi híd öleli át, parolázások,
jó ez, pipafüst, éjjeli város, villamos vágtat, mintha vad futna, dehát
valóban megadón fekszik alá az utca, hangulat, emóciók, Hungária körút,
fenn az égen a Hold és a sok teli bolt, a reggel vadul cibálja a
földhöznőtt fák koronáit, forró zuhany, recepciós, táncművészeti,
Mexikói út, nyúlós kínai leves, szijjasztok, szijjasztok, csodaszép
ragyogás, felmosórongyos takarítónéni, műflitterek az aluljáróban,
Budapest, Budapest, te csodás.

Kebab, türkej (2012, Budapest)
Egy este a Fonóban (2012, Budapest)

Folytonosság (2012, Budapest)
Csillárok sötéten világítanak (2012, Budapest)
|
|
[ 2011. december 4.]
|
[ Hetedhét országon túl... ]
Ott, ahol a kurta farkú malac
túr. Volt egyszer egy, két, három, vagy lehet, hogy több festői kis falu,
amit Seuregnek hívtak az első írásos említések. Emberek éltek itt ősidők
óta, dolgoztak, ettek, aludtak, szerettek, veszekedtek. Tatárjárás, török hódoltság,
pestis, kolera, monarchia, első republika, visszacsatolás, németek,
oroszok, komenisták, téeszcsé, gyümölcstermelés, bársonyos forradalom,
munkanélküliség és még számtalan Istencsapása érte a falut és maroknyi lakóját.
Gyermekkorom megannyi emléke köt ide vastag és erős
kötelékeivel: jó nagyszüleim, dédszüleim, véreim csontjai porladnak a falu
feletti kis dombon. Régmúlt vendégségek élnek halványan emlékezetemben,
muzsikus cigányok, ahogy házról házra járnak s az elhúzott nótákért
honoráriumként kapott mindenféle olcsó bóti pájinkát egy üvegbe öntik
össze, kopott sátrakban árusító vásárosok, tele mindenféle filléres
műanyag vacaksággal, focimeccs a ma már enyészetnek indult pályán.
Nagyapám csontos arca, nagyanyám huncutkás, jóságos mosolya. A
tiszta szoba távolságtartó hűvössége, a konyhai masina barátságos duruzsolása.
Nagyapám borotvája. Az angyalkás szentkép és a krucifix a falon. Ahogy
nagyanyám magyarázza, hogy az a keresztre ragasztott sovány test Isten
Fia, aki szörnyűséges halált halt értünk, bűneink bocsánatára.
A Mikócsa, a Bagolyvár, az éjszakai erdőtűz, ami
a sötétben úgy tűnt, hogy feltartózhatatlanul közelít hozzánk. Az
eperfák a dombon. Egy rész belőlem. Az idő nagy egészéből lekanyarított
szeletek az emlékek. És az emlékeim határozzák meg az igazi valómat.
Hetedhét
országon túl
(2011, Sőreg)
Nyugalom hajléka (2011, Sőreg)

Farkasordító
(2010, Ipolybolyk)
Érzékeny lelkület (2011, Sőreg)
|
|
[ 2011. november 12.]
|
[ Szakbarbarizmus -
Sigma 70-200mm F2.8 EX DG Macro HSM II,
az értelmes kompromisszum, vagy veső az agyban... ]
|
Mit tegyünk ha nincs
teheccségünk - értsd Onyeginünk - egy Nikon AF-S VR 70-200mm
F2.8 G-hez? De mégis kellene egy haszálható kisebb
telezoom. Hát talán nézzünk szét ott is, ahol a madár sem jár. A
Tamron, Tokina és a Sigma háza táján.A Sigmán kívül még a Tamron
kínál valami hasonlót 70-200mm 1:2.8 Di LD (IF) Macro
becenéven. A neten fellelhető recenziók nem egyértelműek, de a
pudig próbája az evés. Ha már nem lehet Nikon, akkor nekem
jobban tetszett a Sigma. A Tamron zúgósabb és lassabb AF-al
rendelkezik, ez evidens. A többi kérdéses, a mértékadó portálok
többsége egy-két fokkal jobban értékeli a Sigmát. Tehát Sigma
70-200mm F2.8 EX DG Macro HSM II az értelmes
kompromisszum. Vagyis egyenlőre úgy tűnik. Állapítsuk meg
azonnal, hogy biztosan nem Nikon. Jó hír viszont, hogy az ára
jóval kevesebb, mint a Nikoné és még használható is.
Használható, de mire? Majd kiderül. Elég vastag ha kell, akkor
lefolyócsőnek a vécébe. Kromatikus aberráció feszt van, red/cyan
bokeh chromatic aberration... - mondja a recenzens a
www.dpreview.com-on, és
ez így igaz. Egyébként használható FX és DX vázakon is, FX-en
70-200 mm míg DX-en 1,5 x 70-200 mm vagyis 105-300 mm. Nem azt
mondom, hogy jobbat elképzelni sem tudok, azt sem, hogy fehér
kisasszony herceg lovon, de szegény ember Sigmával fényképez és
vízben mosakszik. Bezony. |
|
|
[ 2011. október 21.]
|
[ Mindössze a hangulata más...]
Mit játszunk?
Csipcsipcsókát? Zűrzavart játszunk, rémületes játékokat, a csend
és a lassúság hiányát. Gyorsan játszunk mindennapi életet. Játszunk
modern világot és válságot., homokból építsünk munkanélkülieket és
reménytelenséget, szép csomagolásban értéktelen vackokat. Formákba jól
nyomkodjuk bele aztán öntsük a homokozó szélére. Szerény, kopottas
tisztességet játszunk. Megszürkült öregemberket és megsárgult régi
fényképeket játszunk. Csedességet, fekete égen ragyogó csillagokat
játszunk. Játszuk a tiszta ész kritikáját. "Két dolog
tölti el lelkemet annál újabb és annál növekvőbb tisztelettel és
csodálattal, minél többször és tartósabban foglalkozik vele
gondolkodásom: a csillagos ég felettem és az erkölcsi törvény bennem."

Ami megmaradt (2011,
Uzapanyit)
Csipcsipcsóka (2011, Szilice)
|
|
[ 2011. október 4.]
|
[ Ezüst álmok ]
|
Gyetvai Zoltán
barátom képei elé
Két világ van. Az
egyik Te vagy, a
másik a többi. Egyik
a másik tükörképe,
bár ez mindig egy
folyékony, torz
tükör. Talán ezért
kellenek képek és
fényképek. Hogy
valamit, a kettő
közé ékeljünk, hogy
valamivel fokozzuk
tükreink
viszkozitását. Hogy
fékezzük az idő
múlását,
kimerevítünk egyre
több, tűnő
pillanatot.
Elnézegetjük, s ha
képesek vagyunk
kíváncsi
nézelődéseink közben
látni is, ráébredünk,
hogy a világban,
legalábbis abban a
kimerevített,
másikban, ott lapul
a végtelen biztosság,
a
megkérdőjelezhetetlen
nyugalom.
Agócs Gergely,
néprajzkutató
Megjelent
a fényképalbumom
Ezüst álmok
címen. A könyv
teljes egészében
megtekinthető ill.
megrendelhető:
http://www.blurb.com/bookstore/detail/2518055
|
|
|
[ 2011. szeptember 28.]
|
[ Szakbarbarizmus -
Nikkor AF-S 50mm f/1.4G, mint kés a vajban,
mint fésű a hajban... ]
|
Ez az objektív a
legjobb álmaimban jelenik meg, mint valami földöntúli nagyszemű
jó tündér f/1.4-es pupillákkal. Bokehje egyszerűen fenséges.
Szuperlatívuszok egész tárházát ki lehet meríteni ennek
ecsetelésére. Nem fényképeztem jobb portréobjektívvel - mint kés
a vajban, mint fésű a hajban. Mi is az AF-S 50/1.4G - 50
mm-es, kiváló optikájú, széles rekeszű általános portréobjektív.
A nagy maximális rekesz (f/1,4) kiválóan használhatóvá teszi az
objektívet olyan helyzetben, amikor kis mélységélességre van
szükség. Kedvezőtlen fényviszonyok mellett is lehet rá számítani,
lejjebb tekerhetjük az ISO-t. Egyaránt használható FX (FF) és DX
(APC-S) vázakon. Jellemzői: imádnivaló bokeh, gyors AF, M/A-M
üzemmód, az ilyen nagy rekesznél meglepően éles kép minimális
kromatikus aberrációval. Minimális rekeszérték f/16.
Az objektív 8 lencsetagból áll, a rekesz meg 9 lamellából. Az
objektív hosszúsága élesítéskor nem változik. 58 mm-es
szűrőátmérő, 74x54 mm, valamint 280 grammos tömeg - tehát elég
kicsi és elég könnyű. Aki szeretne jó portrékat fotózni annak
egyszerűen kell az ilyen objektív. Szinte meg sem lehet nélküle.
Érdekes összehasonlítás található a joutyúbon - ajánlom megnézni,
érdekes film az bizonyos -, egy őrült távolkeleti ember spekulál
50mm/1.4G és 50mm/1.8G üvegekkel - igyekszik kibogozni, hogy
melyik jobb, illetve miben más a másik. Hát meg kell mondani nem
túl sok különbség van a kettő között: talán annyi, hogy az
1.8-as úgy f/2-től ad abszolút éles képet, míg az 1.4-es szinte
f/1.4-től. Lényegtelen. Mindkettő több mint fantasztikus.
Bizonyosság immár az a régi fotós bölcsesség, hogy fél
országomat egy jó fix objektívért. |
|
|
[ 2011. szeptember 25.]
|
[ Ej, nem szeretem az idők járását... ]
Nem szeretem az idők járását.
Nem szeretem ezt az időt. Akkor melyik időt szeretem? Planck tudja...
Az évgyűrűk a fatörzsben és az emberi arcon. Mindennek rendelt ideje
van. Mint egy fényképalbum: dédanyám megsárgultan üldögél valami
kerti széken, füstölgő horizont valahol a Kárpátokon túl, édesapam
kantáros rövidnadrágban kerekes faeleféntot húz maga után spárgán,
ismeretlen emberek a nagyszüleimmel piknikeznek, a füleki rezesbanda...
talán néhány maréknyi idő múltán mi is így nézünk vissza a
ránkcsodálkozókra az üggyel-bajjal megnyitott Joint Photographic
Experts Group-állományokból. Az idő a tudat aspektusa; segítségével
rendszerezzük tapasztalatainkat és emlékeinket. Csupán száz év magány?
bb
Feneketlen kútban
(2011, Budapest)
Időben utcára nézve (2011, Budapest)
|
|
[ 2011. július 15.]
|
[ Kovászos uborka ]
|
Eszembe jutott édesapám... kamaszodó
fejjel nem értettem és ostobaságomban bolondságnak tartottam,
hogy miért a kerttel foglalkozik inkább, cukkinit, uborkát,
paradicsomot termeszt, fóliasátort eszkábál... és miért nem
foglalkozott fizikával, matematikával, közélettel...
Érdekes dolog ez: fiatal fejjel sok mindent nem ért az ember és
ezért bolondságnak tart. Aztán elérkezik az idő, mikor
lassanként kezdnek megvilágosodni az összefüggések. Ma délelőtt
kovászos uborkát készítettem és rájöttem, hogy micsoda öröm ez:
mert ugye ugyan minek van értelme? Publikálni, kiállítani,
könyökölni és jobbra-balra helyezkedi? Hát már nem jobb és
kétségkívül kellemesebb ennél kovászos uborkát készíteni? A
válasz minden bizonnyal csakis igen lehet. Mert kovászos uborka
nélkül élni lehet: de minek... Mert kell a kovászos
uborka. Megleltem hát édesapám
gondolatát. Megleltem öt liter kovászos uborkában. Hát miért oktalanul
jön az ember erre a világra? Talán, hogy uborkákat kovászoljon?
Recept 5 liter uborkára - hozzávalók:
kellő mennyiségű kb. hasonló nagyságú uborka, kapor ízlés
szerint, pár darab nyers friss sárgarépa, szintén
ízlés
szerint néhány gerezd valódi fokhagyma, fekete egész bors kb. 6 szem, egy leveses
kanál só, víz, pár szelet kenyér, pár erős cseresznyepaprika
elkészítés: alaposan mossuk meg az
uborkákat, vágjuk le két végüket, kát oldalukról ellentétesen
metszük be őket. Egy 5 literes jól kimosott üveg aljára tegyünk
egy marék friss kaprot, es körkörösen rakjuk rá a megmosott,
bevagdalt uborkákat. Közbe rakjuk néhány megtisztított és
bevagdalt sárgarépát, ejtsünk az üvegbe néhány gerezd tisztított
fokhagymát és egész borsot meg cseresznyepaprikát is. Az
üveg kb. 80%-át rakjuk tele uborkával, a
tetejére tegyünk néhány szelet kenyérkét. Meleg vízben oldjunk
fel egy leveses kana sót és öntsük bele az üvegbe, majd töltsük
fel meleg vízzel úgy, hogy ellepje az egészet. Az üveget
nem kell lezárni, csak alkalmatosan letakarni. Tegyük aztán
művünket
félig napos helyre, ne túlzottan tűző napra... estére vegyük be,
mert így tartották az öregek... a harmadik napon már
kóstolgathatjuk, a negyediken már biztos jó lesz. Mikor elkészültnek ítéljük
meg kovászos uborkánkat, akkor vegyük ki a kenyeret, kaprot és szűrjük
le a levet. A leszűrt lébe téve az uborkát, lezárva tároljuk hűtőben és
hidegen fogyasszuk. Bizonyosan kellemes gondolatokra térünk a nagy
zabálás
közben. |
|
|
[ 2011. július 2.]
|
[ Halászt s levet főztem ma... ]
Úgy határoztam elmélyítem igencsak sekélyes
tapasztalataimat - felsőbb szférákba lépek... már ami a halászlé
készítést illeti. Július második napja erre megfelőnek látszott. Komoly
sikerre nem számíthattam, mert élő halat ölni nem szándékoztam, maradt
tehát a döglött, mélyhűtött változat. Civilizált kultúrember lévén
a más által megölt halra esküszöm, a piszkos munkát nem én végezem. A
teszkóban árusítottak is kopogósra fagyasztott pisztrángtetemet. Mi
a pisztráng? "A pisztráng a Salmonidae család Salmoninae alcsaládjába
tartozó egyes édesvízi halfajok köznyelvi neve. Pisztráng (állat,
Salmo trutta fario L.), a nyilt hólyagu halak rendjének lazacfélék
családjába tartozó halfaj. Nem vándorol és októbertől januárig ívik. Ikrái
számára kis gödröket váj s a termékenyítés után azokat befödi. Igen
ügyesen és gyorsan úszik, nagyon óvatos. Rovarokkal táplálkozik, de
megeszi a csigákat, férgeket és kisebb halakat is. Húsa igen ízletes,
finom." - így a Pallas nagy lexikona. Franz Schubert dalt írt róla.
Ennyi nekem elég a fish eye fílinghez. Miután kicsomagoltam őket
megnéztem a halszemüket - cirkuláris szemük volt 180°-os látószöggel.
Hidegen, üresen némán mondták el a halhalál minden rejtett titkát, csak
olvasni kellett bennük. Paradicsom felaprítva, paprika felaprítva,
hagyma felaprítva, egy hal felaprítva, pirospaprika, erősparika, só,
fazék víz, így az egészet szándákomban állt teljesen szétfőzni. Készül a
pikáns halászlé, puha kenyérrel. Finom illatok terjengtek, hát úgy
néz ki erőfeszítéseimet siker koronázza. A szétfőtt ezt-azt
átpaszírozom, a másik halat kifilézem. Ki tudná megmondani, hogy miért
ilyen csúszós a hal.

Gömöri
népzene (Pálfala, 2011)
Aranyhalak (Losonc, 2010)
|
|
[ 2011. május 22.]
|
[ Szent Antal megkísértése - on
line live ] Ülök az autóban a Lidli előtt,
mezőségi zene megy és nézem Szent Antal megkísértését on line élőben.
Hieronymus mester sem tudta volna jobban megfesteni. Mintha bűvös
sötétség, misztikus éjszaka borulna ránk, s ennek az éjszakának a
bűvöletében a házak kitárulkoznának és láthatóvá válna, amint a bennük
lakó emberek esznek, alszanak, veszekszenek, dolgoznak, szeretkeznek,
gyűlölködnek, irigykednek, reménykednek, vágyakoznak. Férfiak. nők,
gyermekek. De tömegükkel elnyomták őket a tülekedő puhatestűek,
kimondhatatlan kagylókhoz, megrettent halakhoz, mérges gyíkokhoz
hasonlatos lények, valós komisz szörny-teremtmények. Csaholtak,
röfögtek, okádtak, haraptak, szájukból rossz szagú mérgező nyál folyt,
felnyársalták, eltiporták és marcangolták egymást, úgy ahogy naponta
gyötörjük egymást sokszor anélkül, hogy tudnánk. Hieronymus Bosch
nem a képzelete jatékait festette, hanem a valóságot, minket embereket,
olyanoknak amilyenek valójában vagyunk, a minket körülvevő emberi világ
valódi lényegét. Ezek a gondolatok jutottak eszembe azon a májusi napon,
mikor szeretteimre vártam egy csúnya áruház előtt, magyarpalatkai
sűrű csárdást hallgatva az embereket szemléltem.

Boldog gyermekkorunk szobája (Poprád,
2011) Csendes alkony (Serke, 2011)
|
|
[ 2011. április 24.]
|
[ Szülővárosom Fülek,
nosztalgia...
]
Füleken jártunk. Pompás tavasz
volt, elindultunk hát Marcel Proust ihletésére az eltűnt idő nyomában.
Egy madeleine-t merítettem a teámba, és a sütemény íze felidézte a
Füleken töltött évek ízeit és hangulatát - néhány dolog
megváltozott, bevásárlóközpontok épültek, hogy legyen hol elkölteni a
segélyt, eltűnt a csevicce, helyén bentonba ágyazott elegáns műkővel
burkolt parkoló, csínai üzletek szerteszórva, a mozi is bezárt, de
alapvetően a fíling nem változott. Szajmonka és Puju a főutcán a Grill
előtt, a buszmegállóban ugyanazok az emberek ülnek, csak húsz évvel
idősebbek, várják a soha meg nem érkező járatot, az örök utazók, Marci
bácsi hentesboltja a vasúti utcában, a kistemető kriptája szinte
konzerválódott az enyészetben, a vasútállomáson emlékszem a
gőzmozdonyokra, melyek gyermekkormoban még pöfögtek, most meg bő fél
órát késik a pozsonyi gyors, nem tudjuk kivárni a csendes állomáson,
a Herold-kastély előtt fagylaltot eszegetünk, itt volt régen a posta,
ott meg a Mami trafikja, amott meg a batya az meg ott ruhásüzlet volt,
feljebb meg cukrászda mellete meg sporityelnya. Ferences templom és
rendház, két kersztbe tett kar a bejárat felett, benn mise. Lőwy-sarok,
tejbár, zsinagóga, ahol nagyapám szerelte a villanyt még valamikor a
harmincas években.... - mindez csak már csak emlékezet. Kopott Fülekem
főutcáján rikító faszádok, ócska ízléstelen cégtáblák - fölé tornyosul a
vár a Bebek-toronnyal. „Fájdalmas emlék nincs, csak halottak
vannak. Ők pedig gyorsan semmivé válnak, és sírjuk körül sem marad egyéb,
mint a természet szépsége, a csend, a tiszta levegő.'' - írja
Proust műve hetedik kötetében, melynek címe A megtalált idő. Csipegessük
hát össze örökkön örökké az eltűnt idő megkerült fragmentumait.

Fragmentumok (Fülek, 2011)
|
|
[ 2011. április 10.]
|
[ Az idő múlása ]
Érdekes az idő múlása. Érdekes,
hogy sok minden már nincs ami régebben volt. Érdekes, hogy már nem tudok
körtét szakítani arról a fáról, amit gyermekkoromban annyira szerettem.
"Az időben minden megmarad, de olyan színtelen lesz, mint azok a
nagyon régi fényképek, melyeket még fémlemezre rögzítettek. A fény, az
idő lemossa a lemezről a vonások éles és jellegzetes árnyalatait.
Forgatni kell a képet, s a világítás bizonyos fénytörése szükséges
hozzá, hogy a vak fémlemezen megismerjük azt, kinek arcvonásait egyszer
magába szívta a tükörlap. Így halványodik el az időben minden emberi
emlék. De egy napon fény hull valahonnan, s akkor megint látunk egy
arcot." - írja Márai Sándor. Így jutott eszembe a körtefa,
melyen nagy és ízletes körték teremtek, alatta meg erdei szamóca, melyet
Édesapám telepített oda valamelyik környékbeli erdőből. Érdekes, hogy
akkor fel sem tűnt. Igaza lehet Arthur Schopenhauernek, mikor valahogy
így vélekedik: "Milyen
szépeknek és jelentőseknek tűnnek fel emlékezetünkben elmúlt életünk
egyes jelenetei és eseményei, noha annak idején minden különös
megbecsülés nélkül engedtük őket elmúlni!"
És valóban, visszagondolva milyen szép volt a
mozdulat, ahogy Édesapám szétvágja az érett körtét, milyen ízletes volt
a körtefa alatt termő erdei szamóca. Milyen szépen sütött a Nap,
és édes szél simogatott. Érzem a frissen felásott föld illatát. Pedig
akkor hogy nem szerettem. Érdekes az idő múlása....
Kalotaszeg (Budapest, 2011)
Múlt a jelenben (Medveshidegkút, 2011)
|
|
[ 2011. március 29.]
|
[ Gömör, Néprajzi gyűjtés, 2011-03-26 ]
"Fijam, temet az idő mindent..." - mondta
Csavnyicky "Krisztus" Pali bácsi, a serki juhász, mikor legutóbb nála
voltam. Akkor úgy láttam felette áll az időnek, rajta nem fognak az évek.
Tizenhét év nagy idő. Már a tárogatóját is eladta, de azért három juha
még van. Mogorván méreget éles tekintetével, cifra káromkodást
kanyarít, rongynak, szarnak, mosléknak titulálva a mai világot.
Amikor Gegő tárogatón a kedvenc nótáját játsza, szeme elhomályosodik,
leállítja. Hallgat, majd hosszasan káromkodik. Aztán az életéről beszél,
el sem akar engedni de Lőkösházán Cselényiék már várnak bennünket. Józsi bácsi egyenes gerincű, kemény tartású ember. Erkölcsi
magaslatról szemléli a világot, életéről elégedetten beszél. Két
teljesen eltérő karakter, mégis annyi minden közös bennük. Vagy ha talán
annyi minden nem is, egy bizonyosan: mindketten juhászok.

Krisztus Pali
bácsi (Serke, 2011)
Józsi bácsi (Lőkösháza, 2011)
|
|
[ 2011. március 22.]
|
[ A tudomány átadása ]
Ez a Lontra Gyula, a' száz ördög vót! Mikor a bátyja haldoklott, az a'
Ágoston, - Zsíros Ágoston, az ördögprímás, én is nála tanútam, Balogon,-
aszongya, kűdjétek be nekem a Gyulát! Má' akkor is ő nagy prímás vóut,
ez a Lontra. Balogi vót. Bement, mi van bátyám? Könnyezett a
cigánygyerek, a bátyját sajnálta. Azé' hítalak fiam, aszongya, gyere,
hagy fogjak veled kezet. Átadom neked a tudományom. Kezet fogtak, egybő'
a lélek kiszakadt belőle. De aszondják az öreg cigányok, hogy az olyan
cigány vóut, hogy azé' mondják, hogy nem tiszta. Bent vóut a szobába,
így, e, bent vóutak nála, meg akartak vennyi tőle egy brácsot. Oszt
akkor, hogy így eresztenek a kúcsok, meg úgy-e, óucsáróták a hangszert,
má' hogy engedjen az öreg az árbó', igaz-e. No, aszongya, engedd le azt
a brácsot! Fel vót a brács stímelve. Hát, leengedte a cigány, oszt
aszongya, most akaszd fel a szögre. Felakasztotta, aszongya, gyere ki!
Kimentek, bevitte a konyhára, no gyerőnk be! No, húzd végig rajta a
vonóut! Oszt ki vót hangolva a brács.
- Akkor ez ki vót?
Súgva mondja: Ez az Ágoston.
- Akinél maga tanút?
- Akiné' én tanútam.
- Aha!
No, most ennek, - nem azt mondom neked, ez a Lontra gyerek - azóta oszt
ennek, Gërgőü príma, terc, cimbalom, mindegy vóut! [értsd: minden
hangszeren egyformán tudott játszani] Akkor magáho vette a testvérit -
mer’ ők Vilhent Gyulával édes testvérek vótak -, Vilhent Gyulábó' ő
csinát embert! [értsd: ő tanította meg cimbalmozni]. Cimbalmon is olyan
vót, ez a Lontra gyerek. Velőnk is járt vagy ket esztendeig, mer' minket
igen bírt. Látta, hogy dzsanázónk, ugye...
Rimaszombat-Tamásfala (Szlovákia, v. Gömör és Kishont m.) 1993.
Elmondta Molnár László „Kígyó” - prímás, sz. 1921. Alsókálosán (Szlovákia,
v. Gömör és Kishont m.).
Gyűjtő: Agócs Gergely

Ilonka néni (Fülek, 2011)
Tánc (Rimaszombat, 2011)
|
|
[ 2011. február 16.]
|
[ 2011. február 16. -
street...] Apa és fia,
zöld-kék műtáskákkal, fahulladékkal a buszra várnak, hideg van, hó is
esett, és tüzelni kell, az apa valami cigit sziv, van még néhany slukk,
a fiára néz, "neee, itt van fiam" - mondja és neki adja, olcsó és
piszkos vetrovka van rajtuk és seszinű vászonnadrág, a buszra várnak
talán vagy bármire ami jön, egymással beszélgetnek, egymondatos szavak,
"bazzeg, egy évig élnyi, basssznák én bele, de legalább egy évig élnyi...",
talán ennél többet mondani sem kell, "úgy van..."- hagyja rá kurtán a
másik, valamilyen sárkány büfé, vagy mi, üres, vagyis majdnem, egy
szomorú ember eszik magányosan a sok üres asztal egyikénél, asia center,
egy feltehetőleg kinai kamasz fiú jön ki a sárgára mázolt ajtón, bent
egy hervadó nő valamit kavargat az üvegpult mögött, a fehér hó barnás
latyakká alakul lassan, zöldessé oxidált bronzember puskát emel az égnek.

Street fashion (Salgótarján,
2011)
Gettoplan (Fülek, 2011)
|
|
[ 2011. január 27.]
|
Szakbarbarizmus -
Carl Zeiss MC Biometar 2.8/80 és MC Biometar
2.8/120 Hát igen -
ismét szakbarbárkodtam kicsit, mégpedig a Carl Zeiss
MC Biometar 2.8/80 és MC Biometar 2.8/120 Pentacon Six
TL-bajonettel ellátott objektiveket probáltam ki digitális vázon /Nikon
D-300s-en/, ezzel is közelebb hozva egymáshoz az analóg és a digitális
világfelfogást. Ebből a kissé bizarre nászból igencsak figyelemre méltó
fotográfiák születtek. A Carl Zeiss Flektogon 4/50 széles objektivről
már értekeztem. Hasonló szellemben tudok a Carl Zeiss MC Biometar
2.8/80-ról és a MC Biometar 2.8/120-ról is nyilatkozni:
elképesztik az ember fiát ezek a csodálatos lencsék, amiket kis jó
sorssal és kevés vajjal a fülünk mögött szinte aprópénzért lehet
beszerezni. Csodálatosan rajzolnak, kitűnően használhatók digitális
vázakon is ezek a nagypapa korú fix optikák.

Carl Zeiss MC Biometar 2.8/120
és Nikon D-300s
Carl Zeiss MC Biometar 2.8/80 és Nikon D-300s
Használatukról ugyanaz mondható
el, mint a Carl Zeiss Flektogon 4/50 használatáról /lásd alább.../.
Megfelelő adaptergyűrűvel bármilyen DSLR vázon használható - a gyűrűtől
és a géptől függően általában expozició-mérés nélkül és manuális
üzemmódban, kézi élesitéssel. Pl. A Nikon D-300s és D-700-on is a
menüben beállithatóak a CPU nélküli objektivek adatai és működik az
exipozició-mérés is. Rekeszérték értelemszerűen az objektiven állitandó.
A Carl Zeiss MC Biometar 2.8/80 kitűnően használható tárgy- és
portréfényképezéshez. A mindkét objektivnek, de főleg a Carl Zeiss MC
Biometar 2.8/120-nak nagyon szép bokehe van. Heeej heeejjj hurrá, nosza.
C. G. Jung (Losonc, 2011)
Három húros (Losonc, 2011)
|
|
[ 2011. január 22.]
|
Mi és a belső bolygók
A belső bolygók esetében azonban több száz millió
éves időskálán kaotikus változások lépnek fel. Ezeket a szekuláris
sajátfrekvenciák közti rezonanciák okozzák. Laskar számításainak
eredményei szerint a belső bolygók mozgása kaotikus: a Merkur, Vénusz,
Föld és Mars esetében a Ljapunov-idő mindössze 5 millió év. Ez azt
jelenti, hogy pl. 15 méteres hiba a Föld kezdeti pozíciójában a hiba
exponenciális növekedése miatt 150 m-re nő 10 millió év alatt, de 150
millió km lesz 100 millió év múlva. Így pontos efemeriszeket csak
mintegy 10 millió éves időtartamra lehet készíteni, lehetetlen azonban a
bolygók pályamenti helyzetét 100 millió évre előre jelezni. És mi a
helyzet a mi belső bolygóinkkal? A kaotikus változások azokra is
vonatkoznak? Az esetek 99%-ában a Naprendszer stabilan "működik", ám a
maradék 1%-ban jön a tökéletes káosz. A négy belső bolygó pályáiban
bekövetkező apró változások ugyanis több milliárd év alatt oda
vezethetnek, hogy... Hová vezetnek ezek a változások?

A húgynak helye (Eger, 2010)
Retro (Budapest, 2010)

Mint sötét
varjak fejünk felett (Ipolybolyk, 2011)
Budapest, street II. (Budapest, 2010)
|
|
[ 2011. január 5.]
|
Márai Sándor emlékezete
"Utolsó leheletemmel is köszönöm a sorsnak,
hogy ember voltam, és az értelem szikrája világított az én homályos
lelkemben is. Láttam a földet, az eget, az évszakokat. Megismertem a
szerelmet, a valóság töredékeit, a vágyakat és a csalódásokat. A földön
éltem és lassan felderültem. Egy napon meghalok: s ez is milyen
csodálatosan rendjén való és egyszerű! Történhetett velem más, jobb,
nagyszerűbb? Nem történhetett. Megéltem a legtöbbet és a
legnagyszerűbbet, az emberi sorsot. Más és jobb nem is történhetett
velem. ”
/ Márai Sándor: Füves Könyv /

Ajtó a világra (Ipolybolyk,
2010)
Félelem és csend és tél (Ipolybolyk, 2010)
“Mindennél fontosabb, hogy
munkánkat, hajlamainkat és életütemünket egyeztessük a természet nagy és
örök ritmusával. A hold járása, a szelek fordulása, a nap forrósága, az
éjszaka áramai, mindez alakítja személyes sorsunkat, keddi vagy szerdai
életrendünket is: az ember hallja, nagyon messziről, az intéseket és
figyelmeztetéseket, a világmindenség óvó-igazító zörejeit… Egyszerre
kell élni a nappal, a holddal, a vizek áradásával, a hideggel és
meleggel: soha nem ellene, mindig belesimulva a világ összhangjába, a
teremtés és pusztulás teljes rendjébe. Csak azok botlanak meg az életben,
akik valahogyan belülről süketek a világ hangjai iránt.
De egyszerre kell élni szívünkkel is, azzal a másik életütemmel, mely
titkosabb, leplezettebb, nehezebben megismerhető, mint a világ
áramlásának rendje. Akinek szíve, készséges ütemmel, nyolcvanat ver, ne
akarjon maratoni versenyfutók módjára élni. Állandóan hallani kell
testünk és jellemünk titkos morzejeleit, e finom és erélyes üzeneteket,
melyek megszabják életed igaz mértékét. Kinek érzékeit eltompította a
becsvágy, a szenvedély, nem hallja többé e hangokat. Az ilyen ember
teste, lelke és a világ üteme ellen él; emberhez nem méltó módon él,
tehát embertelenül bűnhődik.”
/ Márai Sándor: Füves Könyv
/

Tanulmányok Barcsay Jenő nyomán
(Fülek 1992 - Losonc 2011)
|
|
[ 2010. december 30.]
|
Év végén "Ez
a gondolat vége. Nem egy nap alatt jutottam ide. Mikorra megérett, a
kertekből régen visszatértem, tél lett és újra tavasz. De valahányszor
eszembe jutott és tűnődtem rajta, mindig felmerült bennem az aurában
tündöklő hegycsúcs, a langyos erdő, a sarjút kaszáló paraszt, a pipacs,
számban a muskotály ízét éreztem s arcom a nyugati szél puha érintését
kereste." / Hamvas Béla
/

Filmszakadás
(Losonc, 2010)
0
|
|
[ 2010. december 23.]
|
Karácsony, 2010
Karácsonyra készül a világ. Nyakamba vettem hát én
is a várost és bevásárolni mentem. Nem mintha valamit sürgősen venni
kellett volna. Csak ezért-azért, piszlicsáré apró vackokért mentem, no
meg a filingért. Megmártózni a hangulatban. A kis boltok rég megszűntek,
mentem hát a hipernovába. Régen május elsején lehetett ennyi embert
együtt látni. Az emberek most is felvonultak. Legtöbben azonban Marx és
Lenin helyett két nagy bevásárlókocsit toltak maguk előtt, megrakva
mindenfélével: ásványvizzel, sörrel, pezsgővel, porcelán tányérokkal,
ötven kiló mandarinnal, valtdisznis üvegpoharakkal, meg felsorolni is
lehetetlen mennyi valószinű és merőben valószinűtlen hóbelevanccal.
Mután kifizettem a pár szem mandarinomat, kofolámat, egy pár csabai
kolbászomat, boldog ünnepeket kivántam a kasszirnőnek: ő pedig
meglepetten tekintett vissza rám, misztitus számokkal telenyomtatott
papirszalagokat ontó masinája mögül.

Halak
karácsonya (Losonc, 2010)
Reggel azt hallom kedvenc
paródia-rádióadómon a Pátria Rádión, hogy a Karácsony a szeretet ünnepe.
A kassza előtt tengeri kigyónyi hosszú sorban álldogálva, az embereket
fürkészve azt látom, hogy a Karácsony a bevásárlas és a fogyasztás
ünnepe. Hazafelé tartva látom, hogy az emberek már diszitik fáikat és
úgy gondolom, hogy a Karácsony a sietség ünnepe. Otthon levágok néhány
szelet füstölt disznósajtot és élvezettel befalom: közben arra gondolok,
hogy a Karácsony talán a zabálás ünnepe.
"Gyermekkorunkban éltünk így.
Vágyakoztunk arra – ami biztosan megjött. Télen: az első hóesésre. És
várakozásunk ettől semmivel sem volt kisebb, erőtlenebb. Ellenkezőleg:
nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni – beteljesíteni és
fölfedezni azt, ami a miénk. És nincs gyengébb és „jogosabb” birtoklás
se, mint szeretnünk azt, akit szeretünk és aki szeret minket. Csak a
szeretetben, csak az ismerősben születhet valódi „meglepetés”,
lehetséges végeérhetetlenül várakoznunk és megérkeznünk, szakadatlanul
utaznunk és szakadatlanul hazatalálnunk."
/Pilinszky János: Hitünk
titkairól /
|
|
[ 2010. december 15.]
|
Fish Eye parafrázis - finom
halászlé
Mindenképpen halászlevet kell főzni. Kell egy halászlé. Mert finom.
A "halászlé" kifejezés a magyar nyelv egyik
legérdekesebb és legellentmondásosabb szava. Hiszen logikusan azt
feltételezhetnénk, hogy halászból készül. De mégsem, talán néhány
kivételtől eltekintve... Valószinűleg úgy alalkult ki, hogy
halászok készitették. De akkor a sertéspörköltet is sertések készitették
volna? Nem? Akkor hogy is van ez? Halászlevet sokféleképpen készítenek. Ez a változat nagyon ízletes,
leginkább a szegedi halászlére hasonlít. Apró különbség, hogy a hagymát
vízben főzzük szét, nem pirítjuk elő zsíron, vagy olajon.
Hozzávalók (4
adagra) - Az alapléhez:
600 g vegyes halszelet (busa, ponty, amúr),
1 db zöldpaprika, 2 db paradicsom, paradicsompüré,
4 fej vöröshagyma, 1 teáskanál egész feketebors,
7-8 púpozott teáskanál fűszerpaprika,
3 teáskanál só, 1.1 l víz.
A befejezéshez: kb 0.5 l víz,
400 g halfilé (ponty), erős cseresznyepaprika

Elkészítés
Az összetevőket alaposan megtisztítjuk, majd felaprítjuk a paradicsomot,
paprikát, vöröshagymát. A halszeleteket, a zöldségeket, valamint
az összes fűszert egy lábasba tesszük, és felöntjük a vízzel. Lefedjük a
lábast, ezután közepes hőfokon kb 3/4 óra alatt teljesen szétfőzzük az
összetevőket. Paradicsompaszírozón átpaszírozzuk az alapot,
visszatöltjük a lábasba. A halfilét csíkikra szeleteljük. Beletesszük a
halfilét az átpaszírozott alapba, öntünk rá vizet, ízlés szerint
fűszerezzük, majd addig főzzük, míg a halfilé puhára nem fő - kb 10
perc. A kész leves tálalásakor ügyeljünk arra, hogy a leves forró
legyen, valamint hogy mindegyik adagba egynlő arányban jusson a
halhúsból, s hogy legyen erőspaprika is kéznél.
|
|
[ 2010. december 6.]
|
Szakbarbarizmus - Nikkor AF-S DX
10,5/2,8 IF-ED Fish Eye
|
Halszem, mi az hogy halszem? - A
Fish Eye azaz halszem elnevezés az első lencsetag formájára és a
víziállat szemének formai hasonlóságára utal. Az ilyen objektív
erős hordótorzítást eredményez. De bizonyos körülmények között
pont ez az érdekes benne. Halszem objektívekből alapvetően két
típus létezik. Az egyik egy kör alakú képet rajzol a kép
közepére, melynek átmérőjén a látószög 180°. Ezt a típust hívjuk
cirkuláris halszemnek. A másik fajta viszont kitölti a teljes
képkockát, látószöge a kép átlójában 180°. Ez utóbbi a
rektanguláris halszem objektív.A szóban forgó objektiv fix
gyujtópontú 10,5-ös DX vázakon használható. 180°-os látószöggel
bir, 10 optikai elemből áll, abból az egyik ED üveg. Mérete elég
kicsi 63 × 62.5mm, tömege 305g. Legkisebb távolság ... hmmm
tehát min. 0,14 m-re élesit. Közelebb nem... A Nikon CRC
rendszerrel (közelkép korrigáló) látta el. Az AF
meglehetősen gyors. Talán túlságosan is. Minek a szemüveg,
ha a szem üveg? Számtalan DX vázon kipróbálva, sőt FF-en
is /D700/ - kifogástalanul működik, persze az FF gépeket
lebutitja DX-re. Soha nem használtam hugin a varrás, de
úgy tűnik, hogy működik elég jól de horgászat, vetítés, és a
perspektíva korrekciós egyedi képek. - igy szól a Google
Translator a fish eye objektivekről és legyen ez a végszó.
Próbálkozzunk. |
|
|
[ 2010. december 2.]
|
Szakbarbarizmus - Fényképek színezése
Van-e még valaki e széles világon, aki nemcsak
digitális géppel meg fotosoppal dolgozik, hanem a klasszikus, régi
"nedves" módszernek is hódol? Ha igen, akkor neki szólnak e sorok.
Tételezzük fel, hogy szép fényképeinket még szebbé akarjuk tenni, de
kissé hadilábon állunk a kémiával. Mit tegyünk akkor? És ez itt a reklám
helye: a FOMA cég segit rajtunk. FOMATONER INDIGO és FOMATONER SEPIA
löttyeik segitségével képeinknek kékes ill. barnás /szépiás/ árnyalatot
adhatunk. Használatuk roppant egyszerű, a fénykép /pozitiv/
kidolgozásának utolsó fázisában alkalmazzuk - rögzités és mosás után az
első fürdőben fehéritünk, majd a második fürdőben szinezünk. Az árnyalat
a második fürdő hőmérsékletétől függ, ezért szükségünk van még megfelelő
hőmérőre is. Ez a pár mondat a FOMATONER SEPIA-ra vonatkozik, a
FOMATONER INDIGO-t kissé eltérően használjuk, de egyébként is a
leirásban mindent megtalálunk. Kalandra fel - egy letűnt világ
felfedezésére.

Kosztka Tivadar emlékezete (Gács,
2009)
Halálunk után (Ógács, 2010)
|
|
[ 2010. november 12.]
|
A fotográfia filozófiájának szükségessége
A fotográfia filozófiájára azért van szükség, hogy
a tudat felszínére hozza a fotográfiai gyakorlatot; ez pedig azért kell,
mert ebben a gyakorlatban jelenik meg egyáltalán a szabadság egy
modellje, posztindusztriális kontextusban. A fotográfia filozófiájának
kell fölfedeznie, hogy az automatikus, programozott és programozó
apparátusok világában az emberi szabadságnak nincs tere; azért, hogy
végül felmutassa, hogyan lehetséges mégis teret nyitni a szabadság
számára. A fotográfia filozófiájának az a feladata, hogy gondolkozzék a
szabadság - és így az értelmezés - lehetőségeiről egy apparátusok uralta
világban; hogy azon gondolkozzék, hogyan tud az ember mindennek ellenére
életének a halállal szemben értelmet adni. Egy ilyen filozófia azért
szükséges, mert ez a forradalom egyetlen formája, amely még nyitva áll
előttünk.
Vilém Flusser: A fotográfia filozófiája

Múlt időben
(Ipolybolyk, 2009)
Édes (Losonc, 2010)
|
|
[ 2010. november 6.]
|
Elmélkedés a fényképezés
hasznáról és káráról
Szükségünk van a fényképezésre, de nem mint ismeret halmazra, amely a
tevékenységet elernyeszti, hanem az élethez és a tetthez van rá
szükségünk „Amennyire az életnek szolgál a fotográfia, csak annyira
akarunk neki szolgálni mi, ám a fényképezéssel való foglalatoskodásnak
és a történelem értékelésének van egy olyan foka, amelyen az élet
elsatnyul és elcsökevényesedik.”
„Korszerűtlen ez az elmélkedés is, mert azt, amire e kor joggal büszke,
jelesül fotográfiai műveltségét, ezúttal mint a kor veszteségét, ínségét
és fogyatékosságát próbálom megérteni, s mert ráadásul még azt is merem
hinni, hogy mindannyian sorvasztó fotólázban szenvedünk, és legalább
annyit fel kellene ismernünk, hogy szenvedünk tőle.”
/ eredeti változat -
Friedrich Nietzsche: A történelem hasznáról és káráról /

Memento mori (Losonc,
2010)

Belvárosi
anzix (Budapest, 2010)
A nudizmus hőskora (Eger, 2010)
|
|
[ 2010. október 11.]
|
Szakbarbarizmus -
Carl Zeiss Flektogon 4/50
Írtam volt erről az objetivről, a
Pentacon Six TL-ről, az adaptergyűrűről, meg a DSLR vázokon való
használatról. Nézzük meg közelebbről most imádatunk tárgyát: a Carl
Zeiss Flektogon objetiv fix gyujtópontú 50-es, rekesze nyolc lamellás 4,
5.6, 8, 11,16 , 22 értékekre állitható. 86mm-es menettel rendelkezik,
amire szűrő vagy/ és napelenző csavarozható. Látószöge 78°, 7 lencséből
áll, elülső átmérője 90mm, hátulsó átmérője 87mm, tömege nem túl kicsi:
480g - nehezebb a Nikkor AF-S 18-200/1:3.5-5.6 G-től. Az adaptergyűrű
csupán mechanikus kapocs a gép és az objektiv között és nem elektormos -
az objektivben egyébként sincs semmilyen elektronika - , ezért a váz nem
ismeri fel és gyakorlatilag csak teljes manuális rezsimben használható.
A rekeszértéket természetesen az objektiven kell beállitani /a
záridőt a gépen.../, szintúgy kézzel kell élesiteni, mondanom sem kell,
hogy az autofókusz nem működik, mert nincs.

Így néz
ki: Nikon D-90, Carl Zeiss Flektogon 4/50
És a gyakorlatban hogyan
használható? A manuális élesités kissé nehézkes, kis gyakorlatot
igényel. A DSLR kijelzőjén sokszor nem is tűnik fel a kisebb életlenség,
ez csak a pécé képermyőjén derül ki. Ezért jó megoldás több felvételt
késziteni megismételt beallitással. Célszerű állványt használni, mivel
fél kézzel az elég nehéz gépet tartani és másik fél kézzel az
objektivet csavargatni hosszú távon nem kényelmes dolog. A kézi
beallitás tűnhet hátránynak is, de előnynek, nosztalgiának is.
Azonban a készitett fényképek önmagukért beszélnek. Mindenkinek ajánlom
ezt a megoldást, hiszen viszonylag olcsón - szinte bagóért - kitűnő
minőségű felszereléshez jutunk.

Csendélet ferde órával (2010)
Körvonalak (2010)
|
|
[ 2010. szeptember 29.]
|
Ősök nagy csarnoka
"Amíg a közösség kicsiny és
szegény és műveletlen, addig nincs baj, létéért kell küzdenie. Abban a
percben, amikor népessé, műveltté, gazdaggá válik, sajátos módon
önmagában bomlani kezd. Felbomló közösségben az ember nem lehet boldog.
Ha aztán valaki a romlást meg akarja állítani, kénytelen az erőszakhoz
nyúlni. Erőszakkal kormányzott közösségben az ember még kevésbé lehet
boldog. Püthagorasznak alkalma volt ezzel a ténnyel szembenézni és
választani a fejetlen egyéni szabadosság és a komisz erőszak között. Az
anarchia és az önkényuralom örök körforgása ez, mondja Platón. Hogyan
lehet a közösséget biztos, időálló, felbonthatatlan alapra helyezni?
Válasz: úgy, hogy az ember a közösséget nem az anyagi természet, hanem a
szellem törvényei szerint rendezi be. A természet rendje az erősebb
uralma a gyengébben. Egyik sem boldog. A szellem rendje nem az erőé és a
gyengeségé, hanem az igazságé." / Hamvas
Béla /

Ősök csarnoka (Ipolybolyk, 2009)
|
|
[ 2010. szeptember 24.]
|
[ 2010. szeptember 17-18-19.] Budapest
Janus-arcú város. Csillogás,
nyüzsgés, pompa - kopott aranyozás, kihalt éjszakai utcák, rengeteg
hajléktalan. Lehet találkozni Palya Beával, Agócs Gergő barátommal a New
York Kávéházban vagy akár Tendzin Gyacoval.
Péntek este - táncház a Pilinszky
Irodalmi Kávéházban. Esik az eső, sercen a gyufám, cigarettára gyújtok.
Bent már indul a moldvai táncház, lent a minusz első szinten, lányaim
táncolnak, izlelgetik a táncot és a hangulatot. Előveszem a gépemet,
ráteszem a vakut, fényképezem a táncot, az embereket, az életre kelt
múltat. Nézem az objektiven keresztül ezt a sok fiatal embert, ahogy
Budapest egy füstös caféjába igyekeznek Moldvát teremteni. Kedvesek,
odajönnek hozzám, kérdezgetnek, hová, kinek lesznek a fényképek...
az Örökkévalóságnak és a Feledésnek lesznek. Fent széki táncrendet
játszanak: magyar, lassú, ritka csárdás, sűrű tempó, hétlépés,
porka. Sárgás fényben fürdenek a hangszerek, mozdulatok s az emberek,
csupán a vakum fénye öltözteti őket kékes-fehérbe néhány
szempillantásra. Szeretem ezt a dolgot, a külvilában talán itt érzem
magam a legjobban.

Moldvai táncok (Budapest, 2010)
Széki lassú (Budapest, 2010)
Szombat - karaktercipő és
kedves hölgy a néptáncosok kellékboltjában, lányaimnak végre meg van a
cipőjük. Soppingolunk kicsit még valami vesztend nevű monstrumban -
meglepő mennyiségű csillogó szirszar mindenütt. Elgondolkodom kicsit:
mire s mennyire van szüksége a "teremetés koronájának",
hogy embernek érezze megát? A Nyugatitól nem messze egy takaros török kebabosban eszünk,
izlik ez az étek. Az Andrássy
úton szinházi banzáj, szieszta, kávé, somlói. Frissitő zuhany a
szálláson, aztán neki a városnak. A nemzet múzeuma előtt nem kis
meglepetésemre nehány fős közönségnek ifjúkorom nagy és emblematikus
figurája Grandpierre Attila énekel. Vágtázó Halottkémek folkos és
akusztikus kiadásban. Érdekes zene. Elcsattintok néhány fotót, majd
tovább az IF Kávézóba. Dresch Mihály muzsikájának mindig is nagy
tisztelője voltam. Amit meg ott művelt legifjabb Csoóri Sándorral meg
Abraham Judittal, az egészen elképesztő. Ahogy a kalotaszegi
legényest meg a mahalát játszotta szaxafonon... nohát az valami teljesen
fantasztikus volt. Hazafelé még beugrottunk a Budapest Jazz Club-ba egy
kis jazzt hallgatni... kellemes nap van mögöttünk.
Budapest, street
(Budapest, 2010)
Dresch (Budapest, 2010 )
Vasárnap - reggeli Gyulaékkal,
aztán irány Lósánc. Agócs Gergely telefonál, hivatalosak lennénk
Felsőrás mellé Gömörbe egy kis juhászpartira. De ne essünk túlzásokba -
harmadik napja nem aludtam egy rendeset. Hát akkor
még néhány fotográfia ... http://picasaweb.google.com/gyetvai.zoltanka
|
|
[ 2010. szeptember 13.]
|
Szakbarbarizmus -
Pentacon six TL objektívek
Nikon DSLR vázon
|
|
Carl Zeiss MC Biometar
2.8/80 , Carl Zeiss Flektogon 4/50, Carl Zeiss MC Biometar
2.8/120 - ki ne szeretne ilyen prima objektiveket használni
korszerű DSLR-jén még annak az árán is, ha le kell mondania a
modern objektiveknél megszokott automatikus funkciók
többségéről. Én mindenképp össze szerettem volna hozni ezt
a dolgot, ezért hát gyorsan be is szereztem egy ilyen adaptert
Six TL bajonetről Nikon bajonetre -
fényképezés közben nagyon érdekes érzés, hogy nem a gépen kell
állitani a blendét, meg semmi autofókusz-pókusz, hanem úgy mint
a régi szép időkben, mindent az objektiven... Hasonló tilt adapter /redukció... vagy mi a szösz.../ létezik természetesn Canonhoz, Pentaxhoz, Minoltához.... és nemcsak
Pentacon Six TL bajonettről, hanem természetesen M-42-ről is.
Főleg a Flektogon 4/50-es széles objektiv tetszett...
Szépen rajzol a vén kutya. Kipróbáltam Nikon
D-40x-en, D-90-en és D-700-on... mindhárom Nikon vázon
kifogástalanul működött az adapter is és mindhárom Carl Zeiss objektiv
is. Ajánlom mindenkinek, akinek régi jó objektivjei vannak és
szeretné újabb SLR-eken vagy akár a legmodernebb DSLR-eken is
használni.
|
|
|
[ 2010. szeptember 4.]
|
Hogyan is irta Berzsenyi ? Nézd a tánc
nemeit... Hát teljesen véletlenül - bár Könyves Kálmán királyunk
óta tudjuk, hogy véletlenek nincsennek... - akadtam rá egy blogra... nem
nagyon olvasok ilyeneket, de ezt mégis... mert ez valahogy más volt mint
a többi. Nem tudom ki irta. Azt sem tudom, hogy férfi-e avagy nő, idős,
fiatal, népi, urbánus vagy mi a szösz. Mit tudom én, meg nem is
érdekel. Olvasom és közben egyre több rokongondolatot vélek
felfedezni. Mosolygok, mintegy párhuzamos vetitővásznon látom saját
hasonló történeteimet. Meglepően sok a parhuzam: “Az agrai
maharadzsa kertésze egy hajnalon rémülten ébreszti az urát. - Add,
kérlek, leggyorsabb lovaidat, menekülnöm kell! - Mi történt?
- Kertedben munkálkodtam éppen, amikor találkoztam a Halállal, aki
felemelt karokkal megfenyegetett engem. Hadd induljak el sebes harci
szekereden, akkor estére Delhibe érhetek, és ott elrejtőzöm a rengeteg
ember között, hogy ne lelhessen rám. - Jó – mondja a maharadzsa -,
indulj el máris! A nap folyamán azután a maharadzsa is sétálgat a
kertjében, és ő is találkozik a Halállal. Megszólítja: - Te Halál, miért
ijesztgeted az én kertészemet? - Uram – feleli a Halál -, én
nem ijesztgetem őt, csak égnek emeltem a karomat csodálkozásomban:
hogyhogy ő még itt van, amikor ma este Delhiből kell őt elvinnem?!”
A kedvenc történetem. Olvasom ... és közben magyarpalatkai zenét
hallgatok.

Játszi ecsettel...
(Budapest, 2010)
A szoba (Szentendre, 2010)
Berzsenyi Dániel: A
táncok
Nézd a tánc nemeit, mint festik játszi ecsettel
A népek lelkét s nemzetek ízleteit.
A német hármas lépéssel lejtve kering le,
S párját karja közé zárja s lebegve viszi.
Egyszerű a német mindenben, s csendesen örvend,
Egyet ölel mindig, s állhatatos szerető.
A gallus fellengve szökik, s enyelegve kacsingat,
Párt vált, csalfa kezet majd ide, majd oda nyújt:
Ez heves és virgonc, örömében gyermeki-nyájas,
Kényeiben repdez, s a szerelembe kalóz.
A magyar egy Pindár: valamerre ragadja negéde,
Lelkesedett tűzzel nyomja ki indulatit.
Majd lebegő szellő, szerelemre olvad epedve,
S búja hevét kényes mozdulatokba szövi;
Majd maga fellobbanva kiszáll a bajnoki táncra
(Megveti a lyánykát a diadalmi dagály),
S rengeti a földet: Kinizsit látsz véres ajakkal
A testhalmok közt ugrani hőseivel.
Titkos törvényit mesterség nem szedi rendbe,
Csak maga szab törvényt, s lelkesedése határt.
Ember az, aki magyar tánchoz jól terme, örüljön!
Férfierő s lelkes szikra feszíti erét.
/1811/
|
|
[ 2010. augusztus 19.]
|
"Én ebbe’ a kis Nógrád - vagy
néha tréfásan: 'Nadrág' - megyébe’, ebbe a tizenöt-húsz kilométeres
körzetbe’ éltem le az életemet" - mondjta Pál Pista bácsi az utolsó
magyarországi dudás. Hát mi vót, hét fillér meg öt fillér egy
liter bor akkor. Oszt akkor odacipeltük, vödörbe, oszt merigettek, kinek
mennyi kellett... "A dohányzsacskók kirakva az asztalra, alacsony
házacska, ilyen ablakocska rajta, olyan füst vót, hogy ha az ember így
csinált, az öt percig ott vót a füstbe’, az a kereszt."
... mi meg megyünk, akar a Kari lova, meg sem állunk
csak egy pillanatra, akkor is csak meghalni egy kicsit. Ma nézegettem
jányaimmal, Annával meg Julcsival a régi családi fényképeket - nagyapám
ismét fiatalember volt, nagyanyám fiatal nő, édesapám karon ülő
kisgyerek, dédanyám középkorú nőként nézett vissza rám a a régi fotó
megsárgult papirjáról. Hihetelen csoda a fotográfia. Este van, este van,
összefüggéstelenek a gondolataim, hát ennyi. Álljunk meg.

Juhászok (Várhosszúrét,
2010)
A tereskei dudás (Várhosszúrét, 2010)
|
|
[ 2010. július
29.]
|
Morzsolgatjuk múltunk száraz kenyérdarabkáit,
egy letűnt világ cafatjait próbálgatjuk összerakosgatni magunkban, ezzel
is illúziókat táplálva, egy-egy éneksor "... nem úgy van most,
mint vót régen...", egynéhány sebtében lefogott akkord, lajbi óralánccal,
faragott szuszék, benne az évszám 1857, perdülő tánc, libbenő
szoknya, koppanó cipő. Ezek mind mi vagyunk - a múltunk jelenünk
és jövőnk. Önmagunknak is nehezen megfogalmazhatóan letezésünkből
fakadó szorongás.

Ablak a múltba (Ipolybolyk,
2010) Lakatlanság (Ipolybolyk, 2010)
|
|
[ 2010. július
27. ]
|
Christian Morgenstern
A ló
Tanár úréknál csöngettek. A Marcsa
felnéz. A tepsiben a harcsa
rotyog. Ki lehet az ilyenkor?
Ló áll az ajtó előtt.
Ajtó riadtan visszacsap, kilincs dermedve, görbén
a szakácsnő hökkenve áll. Az istenért mi történt?
Mint látomás, a nagy leány kilép, lábán papucs.
Mindenki az előszobába jön.
„Bocsánat”, - szól a Ló, mint ki zavarni restel -
„a lakatosműhelyből küldött... izé... a mester...
Én voltam tudniillik, aki csütörtökön
felhozta a zongorakulcsot...”
Tizenkét ember és egy eb
állnak, mint a kisértetek
- a kisfiú nagyot rikolt -,
állnak, gyökeret verten.
A Ló, látván, hogy meg nem értik,
fejét búsan lehajtja térdig,
s szelíd mosollyal, mint a vértanuk
indul a lépcsőn lefelé.
Tabló. - Keresvén e tünet okát,
tanár úr összehúzza homlokát
s szól megfontoltan: „Véleményem ez -
a dolog merőben valószínűtlen.”
|
|
[ 2010. július
13. ]
|
Szakbarbarizmus -
Pentacon six TL, másodszor
Hát akkor fotózzunk azzal
a középformátumú Pentacon six TL-el, tegyünk beléje jófajta
6x6-os filmet - én Iford Delta 100/120-assal etettem meg.
De jól esik neki a Fomapan Prefessional
100-as is. A film
haldoklik, pedig rengeteg érdekes dolgot lehet csinálni
fényérzékeny anyaggal. Amit filmre fotózunk, az egyszer,
valamikor valóban létezett a kamera lencséje előtt. Eredetileg
le akartam irni, hogy milyen előhivót, rögzitőt. papirt... stb.
használtam, milyen hőfokon kell a vegyszerekkel
dolgozni, hagyan
kell mütyürkézni az előhivótankkal meg a nagyitóval, hogy lehet
elérni a papiron a barnás-sárgás enyhén szépia árnyalatot, de
lusta vagyok mint a kutya... és rettentő meleg van, forr
az agyam, rózsaszin riasztást adtam ki most. Tehát majd
legközelebb.
Gács (2010)
A gácsi temető (2010)
|
|
[ 2010. július 2. ] |
A nap gondolata:
Én a felemelt mutatóujjamat nem fenyegetésre, hanem orrtúrásra
használom. |
|
[ 2010. június 29. ]
|
Kontrázni tanulok. Hmmm... ez túl
komolyan hangzik. Inkább igy: szórakozgatok, játszadozok egy hangszerrel,
aminek kontra a neve... vagy brácsa? Szép hangszer... vagyis nekem
tetszik. Három húros. Nagy, nehezen tudom fogni a D-durt. A kezem
kicsi. Négy akkordot
már meg tudok fogni, C,G, D, A-durt. A széki négyes már megy, bár néha
hamis. Nem néha, elég gyakran.... de roppant módon
élvezem. Kitűnő tanárom van, kedves és türelmes... és édes. Nem vág a
vonóval az ujjaimra, ha hamisan játszom. Most erős melegfronti hatás
van, fáj a fejem. Moldován István (Magyarpalatka)
http://www.youtube.com/watch?v=2bpnwd8lbQY
Mezei Ferenc (Szászcsávás)
http://www.youtube.com/watch?v=50ZroFPsijE
|
|
[ 2010. június 10. ]
|
Negyed évszázad.... 25 év...
A hétvégén érettségi találkozón voltunk. Huszonöt éve
érettségiztem. Érdekes, meglepő, kissé szentimentális érzéseket ébreszt
bennem ez az egyszerű tény. Elnézem magunkat, pocakunk nőlt,
megkopaszodtunk, elváltunk... Sokminden történt....
Bolond dolog, de mégis az elérzékenyülés határát súrolva hallgattam
osztálytársaimat, beszélgettem velük, némelyikükkel többet, mint a négy
középiskolás év alatt. Emberi sorsok elevenedtek meg előttem, mint
valami régi Fellini-filmen, Giulietta Masina és Anthony Quinn által
életre keltett karakterek a maguk nagyszerűségükben és esendőségükben.
Láttam magunkat szinte gyerekfejjel, ahogy titokban cigizünk az
iskola klotyójában, a szerelmeket, barátságokat.... mindent... és az
elmúlt időt. Pár órát ismét együtt voltunk, a mulandóságot feledve,
igyekeztünk ismét belelépni abba a bizonyos folyóba. Nem tudom, hogy
sikerült-e, mégis most érzem, hogy megkedveltem az osztálytársaimat, és
egyre jobban kedvelem őket... igy 25 év után.
http://picasaweb.google.com/4E1985.MTKI
|
|
[ 2010. június 3. ]
|
Motyogtam magamban reggelente, szakad az eső, sír
az ég, dől mindenünnen a víz
meg a hülyeség, nehezen elviselhető dolgok ezek, biony, de legalább
pásztortalálkozó volt Várhosszúréten Ulmann Pista kocsmájában.
"A
pásztortalálkozó szerintem egy kiváló ötlet, nagyon jó rendezvény.
Kár, hogy
ilyen későn tudott csak kialakulni, amikor ennek a kultúrának már csak a
morzsái emlékeztetnek az eredeti tartalmakra. Hm, valószínű, hogy az
adott keretek között ez az eredmény közelíti a maximumot, ami a
pásztorhagyomány mai állapotából kihozható. " -
írta levelében Agócs Gergő barátom, azt hiszem,
valahogy így lehetne egzakt módon kifejezni a
talalkozó lényegét. Ott volt többek között Cselényi József lőkösi
juhász, Dobcsák János Szomotorból, Mag Albert Péter Medveshidegkútról,
aki rögtön beállt hegedülni Dénes mellé a Dűvőbe... és nem utolsó sorban
Pál István Tereskéről. Temet az idő mindent, mondta egyszer
Csavnyiczky "Krisztus" Pál,
a serkei juhász. Temet az idő mindent, jutott
eszembe Hosszúréten is, miközben elnéztem a furulyázó, pásztorbottal
táncoló ifjoncokat. Temet az idő mindent... bizonnyal igaza
volt Krisztus Pali bácsinak. Igen, és még jó disznósültet is
ettünk. Hát akkor
néhány fotográfia ... valóban csak néhányat tettem fel....
http://picasaweb.google.com/gyetvai.zoltanka
Reggelente a széki Ádám Istvánt hallgatom, meg
a szászcsávási zenekart, meg a magyarpalatkai bandát. Az alsókálosai
zenekart, és Savanyaékat Fülekről... az öreg Szencser csodálatos
tárogatójátékát, a saccai cigányokat. Temet az idő
mindent...
|
|
[ 2010. május 16. ]
|
Emlékszik még valaki a régi
reklámra múlt század 80-as éveiből?
Itt a Márka, itt a Márma ! -
hát ez a mondat örök talány a számomra. Próbáljuk
meg megfejteni :
| Mi a Márka?
Ez egy viszonylag egyszerű kérdés. Hát az
egy szénsavas cukros üditőital... ez itt ni a
képen --------- >
De mi a Márma?
Akinek sikerül megfejtenie ezt az
alapkérdést, ezt az örök talányt, annak jutalom üti a Márkát.
|
 |
|
|
[ 2010. május 15. ]
|
... és minden történt,
leszakadtak az egek, Pál Pista bácsi az utolsó
magyar dudás fellépett a TV2-n a MegaSzarban /ócska
csótányok méregették őt vénülő szemükkel, nyegle stílusuk
bűzös tócsákba gyűlt a riherongyuk alatt.../ , kisebb botrány tört ki: belabaszok az egészbe, mondtam, hát
kivonulok, nem fogok senkinek sem magyarázkodni, köpök
a kiállitásokra és a publikációkra, ilyen áron nem kell, menjenek s
küldöm őket a bús picsába, a Pátria Rádióban L.T.
továbbra is két szavanként bakizik és eszméletlen marhaságokat beszél
néhány jámbó dzsimi szám között, vagyis minden történt, meghalt Gyökeres
Gyuri, napközben szájában cigarettával Isten nagylábujját fényképezgeti
már talán örökkévalóságig, szevasz Gyuri, jó másvilágot neked, reggelente a
magyarpalatkai bandát hallgattam az autóban, hihetetlenül játszák a sűrű csárdást, vettem pár doboz 6x6-os feketefehér Ilford meg
Fomapan filmet, hát valóban sokminden történt.
Nem szívesen hordom magammal a
lelkemet ha hallgatagon járok ebben a pusztaságban, amiből kivesztek még
az árnyak is, bolond idő, csak megyek, valami gépezet hajt, nekiütközök
valaminek, nem tudom valaki-e, amulettek, talán éjszaka volt, talán csak
be volt kötve a szemem, még tíz percet vártam, aztán úgy éretzem most
kell elindulni, hamis nyomokat magam után hagyva, hogy ne tudjanak
követni, hogy ne találjanak meg. Bolond idő.
|
|
[ 2010. május 3. ]
|
Szakbarbarizmus - Imádjuk a Pentacon six
TL fényképezőgépet ! Legenda.
Fantasztikus masina. Kultuszgép. Nem Mamiya, nem Hasselblad, nem
Rolleiflex, nem is Asahi Pentax. Hanem Pentacon, Made in GDR.
Sokkal nehezebb, kevés műanyag, sok vas, kicsinek
semmiképpen sem mondható, hiszen középformátumú gép. 6x6-os film megy
beléje. Serkenjetek hát fel emberek és vegyetek Pentacon six TL-t.
Ilyen minőségű középformátumú masinát olcsóbban úgysem kaptok. Objektívek
dolgában úgy állunk, hogy az általam használt géphez az alap Carl Zeiss
MC Biometar 2.8/80, de van hozzá Carl Zeiss Flektogon 4/50 széles, meg
Carl Zeiss MC Biometar 2.8/120 kistele is. Bővítményként
fénymérős prizma is létezik a géphez.

Szinte minden amit a Pentacon six TL-ről tudni
lehet... - http://www.pentaconsix.com/preface.htm
|
|
[ 2010. május 2 ]
|
Szakbarbarizmus - Milyen filmre
fotózzunk? - érdekes kérdés ez a digitális gépek virágkorában.
Sokan nem is értik... filmre? fotózni? ... érthetetlen. Pedig ha
beleássuk magunkat a témába kicsit jobban, mint amennyire agyunk
digitális korlátai engedik, alaposan meglepődhetünk. Ugyanis filmre
fotózni csodálatos dolog. Vásároljunk magunknak néhány analóg masinát -
használt fotóscuccal kereskedő webeken bőven találunk bagó pénzért... -
és olvasgassunk szorgalmasan... aztán próbáljuk ki az egészet
gyakorlatban. A felszerelést viszonylag olcsón megússzuk. Ellenben a
nyersanyag és a kémia már kicsit drágább lesz. Vissza az eredeti
kérdéshez: én Fomapan és Ilford anyagokra dolgozom.
Nos, itt olvasgassatok...
http://www.fotozzunk.gportal.hu
Itt meg....
http://www.foma.sk meg itt is....
http://www.ilford.cz/ meg
itt is....
http://eshop.fomei.com/cz/kategorie/foto/ ... meg még sok helyen
máshol...
Próbáljátok meg, fotózzatok
filmre /is/... Remélem, ismét kiprovokáltam néhány embert...
:-)
|
|
[ 2010. április 24 ] |
A magyarpalatkai banda /Palatka Gypsy Band/ honlapja - http://palatka.ruralportal.info |
|
[ 2010. márc. 28. ]
|
Budapest,
XXIX. Országos Táncháztalálkozó és
Kirakodóvásár - évek óta nem voltam ezen a rendezvényen. Most is
hatalmas monstre buli volt, tömegekkel... és az ezzel összefüggő
pozitivumokkal és negativumokkal. Több régóta nem látott ismerőssel
találkoztam. Örömömre. Jó zenekarok, gyönyörű cuccok... a folkkocsmában találtam meg azt a gyöngyszemet, amit keresni érdemes -
szombaton négytől hatig muzsikált ott a magyarpalatkai banda.
Kodoba Florin, Moldován István, Kodoba Lőrinc, Radák Mihály, Iona Boldi...
Gyönyorű játékukkal méltán elbűvölték a közönséget...
talán jobban, mint a sör, bor és a pálinka.
Néhány fotográfia ...
http://picasaweb.google.com/gyetvai.zoltanka
|
|
[ 2010. márc. 10. ]
|
| FREE TIBET
Az 1959-es tibeti felkelésre emlékezünk
- a kommunista Kína tibeti jelenléte ellen tiltakozunk.
Az 1959 március 10-i felkelés sikertelensége rögtön maga után
vonta a tibeti függetlenségi mozgalom elleni erőteljes és
erőszakos fellépést és a XIV. dalai láma - Tendzin
Gyaco - száműzetésbe vonulását.
2008-ban a március 10-i tüntetéseket a kommunista megszállók
erőszakkal elnyomták.
|
|
|
|
|
[ 2010. márc. 9. ]
|
EMBEREK NE HAGYJÁTOK MAGATOKAT
!!!!!
Petícia za zrušenie
zákona o vlastenectve
Dňa 1. Apríla, nadobudne právoplatnosť zákon o
vlastenectve. My, dolupodpísaní občania, občianski aktivisti a študenti
odmietame tento zákon pre jeho umelé snahy vštepovania vlastenectva do
hláv detí a študentov, bez možnosti slobodnej voľby.
Odmietame preto zákon, ktorý vlastnectvo vyslovene diktuje a nariaďuje!
http://www.changenet.sk/?section=kampane&x=462241 |
|
[ 2010. febr. 27. ]
|
Hát akkor most egy kis szakbarbarizmus: a
BreezeSystems jóvoltából szamítógépünkkel
is távvezérelhetjük fotómasinánkat, feltéve ha Nikon D90,
D5000, D300s, D300, D700, D3s, D3, D3X, D200, D80 vagy
Canon EOS-1Ds Mark III, 1Ds Mark II, 1D Mark IV, 1D Mark III, 1D
Mark II, 1D, 1DS, 7D, 5D, 5D Mark II, 50D, 40D, 30D, 20D, 10D, 1000D/Rebel
XS, 500D/Rebel T1i, 450D/Rebel XSi, 400D/Rebel XTi, 350D/Rebel XT,
300D/Digital Rebel vázakkal rendelkezünk. Nem kell más, csak
egy PC /célszerű nótbuk... támogatott rendszerek M$
Windows 2000/XP/Vista/ 7 valamint Mac OS X 10.4 (Tiger), 10.5 (Leopard),10.6
(Snow Leopard), sajnos a
Linux nem támogatott... :-( ..../,
valamint egy tartozék USB kábel a PC és a fotómasina közé. Ennyi
az egész. A szoftvér használata rendkívül
egyszerű. A számítógépről való távvezérlés során akár élőképet is
láthatunk a diszplejünkön, kézi élességállítást is végezhetünk a
PC-nkről, egyszeres exponáláson túl időzített automatikus sorozatok is
készíthetők a program segítségével. Póbáljátok ki. Letöltés, FAQ,
info: http://www.breezesys.com
Kipróbáltam az új Nikon D700-at...
ez már döfi :-) |
|
[ 2010. febr. 14. ]
|
Ej, nem szeretem az idők járását!
Megfordítom kalapom állását.
Nem árt annak sem eső, sem dara,
ej, még a jég is csak lepereg róla!
Ej, amott jönnek hárman a zsandárok!
Zörgetik az apró szemű láncot.
Rám verik az apró szemű láncot,
ej, kedves babám, ne tarts hozzám számot!
(Kalotaszegi hajnali) |
|
[ 2010. febr. 8. ]
|
Szárnyas betét, hüvelygomba,
lakberendező, műfogsor-rögzítő,
csernyusimre, haspuffadás,
felfúvódás, lábgomba-kenőcs, porból készült rakottkrumpli, csiócsipsz,
lasztminit, két mobiltelefonért a harmadik, sznikersz, székrekedés,
knorrleveskocka... - hát ezek nagyon prima dolgok, most már hajrá
civilizáció, a jövő elkezdődött, meg a vonajtegy is a zsebünkben van.
Itt az idő. Szép új jövő, erős Agyarország. Fel fog támadni.
Bacchus et argentum mutant
mores sapientum. |
|
[ 2010. jan. 29. ]
|
"Ez az egész, amit el akartam mondani.
Elmondhatnám talán még azt is, mit csináltam aztán, mikor hazamentem,
hogyan betegedtem meg, meg minden, milyen iskolába megyek jövő ősszel,
ha innen kikerülök, de ehhez már nincs kedvem. Tényleg nincs. Ez a téma
jelen pillanatban nem nagyon érdekel."
Egy Ember, aki megírta a
Zabhegyezőt. Jerome David Salinger, jó utat,
integetek Önnek az ablakból, integetek Önnek bele a sötet és hideg
januári éjszakába... és köszönöm, hogy itt volt ezen a Föld nevü bolygón
velünk arc nélküli láthatatlan emberekkel.
|
|
[ 2010. jan. 14. ] |
A mai nap gondolata:
Tanulj tinő, ókor lesz belőled. |
|
[ 2010. jan. 9. ]
|
Ebben az országban ahol élek, egyetlen
rádióadó sugároz hattól hatig magyar nyelven. Ma ezt hallgattam.
Valahogy úgy vagyok ezzel a rádióval, mintha mondjuk egy
tyrannosaurus rexet látnék - bármennyire is szörnyülködnék tőle, akkor
sem tudnám levenni róla a tekintetemet. Tehát az említett
adó valami dél körüli műsora stúdióbeszélgetés volt - a
porondon egy ismert politikus. A műsorvezető finoman szólva nem állt
mindig hivatása magaslatán, a technika is hagyott kívánnivalót
maga után, de a betelefonáló hallgatók.... ők
voltak a hab a tortán. Néha az volt az érzésem, hogy telefonálás
előtt direkt bolondgombával etették őket. Egyedül a főszereplő volt
vérprofi, higgadt, megfontolt, logikus és értelmes. Érvelt, nem csak
beszélt, hanem mondott is valamit. Nem azt állitom, hogy egyetértettem
vele, de meg kell hagyni, jó volt. A műsor végére, öt percel tizenkettő
előtt, nem tudtam nevessek-e vagy sírjak, de ezt
gyorsan eldöntötte helyettem a műsorvezető - vendégét
kis híjján elvtársnak szólította,
ezzel feltéve teljesen abszurd és szürrealisztikus műsorára a koronát,
engem pedig lónyerítéshez
hasonlatos kacajra fakasztott.
Bolgár Györgynek a Kossuth adón
volt valamikor egy műsora - Beszéljük meg volt a cime...
talán ott kezdődött a rádiózás.... a rádiós műsorvezetés. Igaz az nem
volt annyira szórakoztató :-) |
|
[ 2010. jan. 7. ]
|
Aki hallottad ezt a dalt,
egy szilánkját annak a dalnak,
melytől a világ szíve szakad meg:
aki hallottad ezt a dalt:
ocsudj lomha szörnyeidből.Weöres is a
csodáról gondolkodik ebben a versében, 1952-ben. Hát Sándor, igaza van:
ocsudok lomha szörnyeimből, 2010-ben. Legalábbis igyekszem. |
|
[ 2010. jan. 2. ]
|
| Megdöbbentő.
Basszdmeg visszajöttek a bolsevikok. Vagy tán el
sem mentek? Kísértet járja be
Losoncot - a kommunizmus kísértete.... 2010-et
írunk ?
..... Ezt az óriástacepaot ma fotóztam Losoncon egy áruház
forgalmas parkolójában.
Föl föl ti rabjai a földnek, föl föl te éhes proletár, a
győzelem napjai jönnek, rabságodnak vége már... boldog új évet
mindenkinek. |
 |
|
|
[ 2009. dec. 29. ]
|
Salgótarján. Táncház. Érdekes volt
elgondolkodni az idő múlásán. Néztem negyed századdal ezelőtti önmagamat,
s első kassai táncházaimra gondoltam. Azóta kopasz vagyok, ráncos a
homlokom, pocakom nőtt és visszeresek a lábaim. Csavnyicky Krisztus Pali
bácsi a serkei juhász megmondta: temet mindent az idő.
Akit érdekel néhány fotó a táncházról - http://picasaweb.google.com/gyetvai.zoltanka
|
|
[ 2009. dec. 22. ]
|
"de, amit most mindjárt az elején
hangsúlyozni szeretnék, hogy az ő, mármint Bormester Mihály részéről
(life and opinions of Michael Winemaster), semmiféle bizalomról szó sem
volt. Lehet, sőt valószínű, hogy valamilyen generálgyónást csinált, az
ok most nem érdekel, és talán egyáltalában nem is érdekes és, mint agent
spirituel, mondjuk, éppen én voltam ott, éppen én, ami nem volt véletlen,
de akár az ő részéről, akár az én részemről nem is volt szándékos, hanem
véletlen is, végzetesen értelmes is, amint ez már lenni szokott, volt
benne olyan furcsa, egészen furcsa logika, majdnem illogikus logika, nem
mondom, hogy magasabb, hanem olyan másféle, olyan, de ezt most hagyjuk,
talán később majd lesz rá alkalom, beszélni fogok róla, bár maga a dolog
mellett elég érdektelen".
Ugyan mindannyian Bormester Mihályok vagyunk?
Hát? Nos akkor? Talán kérdezzük meg Hamvas Bélát.
|
|
[ 2009. dec. 19. ]
|
„De még mielőtt elért volna az utolsó
verssorhoz, már tudta, hogy soha többé nem lép ki ebből a szobából, mert
úgy volt elrendelve, hogy a tükrök (vagy trükkök) városa szétszóródik a
szélben, és kihull az emberek emlékezetéből, mihelyt Aureliano Babilonia
végez a pergamenek megfejtésével, és hogy mindaz, ami írva vagyon bennük,
öröktől fogva és mindörökre megismételhetetlen, mert az olyan
nemzetségnek, amely száz év magányra van ítélve, nem adatik még egy
esély ezen a világon.” - ezekkel a sorokkal végződik a
Száz év magány.
Márquez... hmm.... süt a
napocska bennem, derült az égboltom. |
|
[ 2009. dec. 15. ]
|
A halottak. Néha megérintenek,
elmenőben, könyökkel. De soha nem szólnak hozzám, személyesen. Mert
meghaltak. - írta Márai
Sándor 1979-ben, Naplójában. Szerintem sokat tudhatott a halálról és
sokat az életről is... erről jut az eszembe, hogy a hörcsögök is
megérezték a telet. Mert tél és hideg van. |
|
[ 2009. dec. 13. ]
|
Luca napja - ma délelőtt ágyban fekve
fogalmazódott meg, hogy aki korán kel az lusta. No és az aki korán kell?
Kemény Katalin szerint
"amikor a
völgyi nyirok a nappal belehulló súlyát köddé tisztítja, amikor az est
csendje a dombok homlokán megül... irgalmas árnyat vet minden bűneiben
szenvedő álmára..." |
|
[ 2009. dec. 8. ]
|
Gyerekkoromban egy évben csak egyszer lehetett
mandarint kapni - Mikulás és karácsony között. Akkor is csak a
szerencsésebbeknek jutott, meg azoknak akik a zelovocos nénivel baráti
viszonyban voltak. Ez az egész arról jutott eszembe, hogy a minap láttam
néhány kölköt mandarinnal dobálkozni. Romlik a világ, rohad a mandarin.
|
|
[ 2009. nov. 29. ] |
Penészes sajtot vacsoráztam,
csilimártással, csípott, mint a rossznyavoja. A jányom
sziniminiszt evett, úgy nézett ki, mint a szárított
kutyaszar.
|
|
[ 2009. nov. 21. ]
|
Bettes Pista verseit olvagatom...
"Hortyolászva szontyologtam/ Bittyu bodak mind
odalett/ Pók csüngött a szemembe/ Busseng vót
a zsebembe!" Batonyaival beszélni
Batonyai beszélt velem
Beszéltem a szájával
Szép szál legény Batonyai
Olyat szól hogy szétszállasz
- öröm vele beszélni!
|
|
[ 2009. nov. 17. ]
|
Kommunisták emlékeznek ma
arra, hogy köpönyeget fordítottak, valami húsz
évvel ezelőtt. Annyira abszurd, annyira
elképesztő, annyira undorító... 1989
november 17-én fegyvert fogotott minden szegény, éjjel
nappal szólt az ágyú, s annyi vér hullott a hóra, hogy vörös lett a
szovjet nép lobogója, azóta. Ámen. |
|
[ 2009. nov. 13. ]
|
Én vagyok az, aki nem jó,
a fellegajtó - nyitogató.
Nyitogatom a felleget,
sírok alatta eleget.
(Kalotaszegi népdal) |
|
[ 2009. nov. 11. ]
|
Ez sem az már, semmi sem a régi,
ki kéne mindent, mindent cserélni,
ez sem az már, semmi sem a régi.
Én sem vagyok az, már aki voltam,
csókolómmal köszönnek a boltban,
semmi sem válik be igazán.....
(Csókolom) |
|
[ 2009. nov. 10. ] |
A látás nem látja önmagát. Hogyan láthat
valami bármit, akármi mást, ami nem látja önmagát.
(A bölcsesség szirmai - buddhista tanmesék és versek) |
|
[ 2009. nov. 9. ] |
Az ember magának okoz szenvedést, ebben saját
rossz tettei az eszközei. (A bölcsesség szirmai
- buddhista tanmesék és versek) |
|
[ 2009. nov. 4. ] |
A tudat önmagában tiszta fény.
A szennyeződések csak rátapadnak.
(A bölcsesség szirmai - buddhista tanmesék és versek) |
|
[ 2009. nov. 1. ] |
................................. |
|
|
|