Levél a XXXI. Honismereti Kerékpártúráról

 
 

Kedves Barátaim!

          Már nagyon vártam azt a napot, amikor nyeregbe szállva elindulhatok Gömörország felfedezésére. A résztvevők közül elsőként gurultam be Bolykra péntek délután két órakor. A szervezők kedvesen meghívtak egy (majd még két) bablevesre, amit Gyetvai Judit mamája főzött. Mondanom sem kell, hogy nagyon finom volt és igen jól esett. Sokáig csak az én sátram árválkodott a pálya szélén, de estére aztán benépesült a tábor. Remek hely volt, jobbra a kukoricás a toalett, balra az Ipoly kellemes, hűvös vízével a fürdőszoba. Szombaton meleg napra ébredtünk. Gyönyörű utakon kerekeztünk, többen útközben csatlakoztak hozzánk. Etreháza közelében az erdő szélén élvezhettük Tibor Koblicek hangszerbemutatóját, majd Böszörményi István beszélt Gömör freskóiról. Ez a fantasztikus előadás megalapozta a túra során felkeresett látnivalókat. Egyre szebben bontakozott ki a Szent László-legenda, a középkor festészete. Emlékeztek, hogy Újvásár (Rybnik) melletti dombon a kifosztott templomban, Süvétén a rotundában, majd legszebben és legépebben Csetneken, a gyönyörűséges nagytemplomban csodálhattuk meg a falfestményeket? Ugye emlékeztek, hogy Szkároson az istentisztelet után Annabella milyen káprázatos történelmi és művészettörténeti előadást tartott? Nagyon örültünk Gyuri Kuntapolca templomát bemutató kiselőadásának. A féltve őrzött Rákóczi-levél is emlékezetes marad.
         De nem csak szellemi táplálékkal él az ember. Az a sok-sok finom alma, amivel egy-egy helyen fogadtak minket, igen jól esett. Az üdítők, a hrabovoi savanyúvíz éppen a legjobbkor jöttek a nagy melegben kiszáradni készülő bicikliseknek. Hát még az útba ejtett fürdőhelyek! Az Ipoly, a Felsőrás melletti víztározó, a meleghegyi és a beretkei strand (a meglepetésszerű lecsóval…) jó kis lazítást jelentettek a hegyi utakon éppen görcsbe ránduló izmoknak. A szemet gyönyörködtető táj, a templomi festészet mellett szép zenei élményt is nyújtott a túra. Agócs Gergely zenével, népi hangszerekkel színesített előadása szép folytatása volt az első napi erdőszéli „hangversenynek”. Az esti táncház megkoronázta a napot, a háromtagú zselizi Pengő együttes éjfélig húzta a talpalávalót, mi pedig néhányan igen ügyesen, néhányan botladozva, de nagy lelkesedéssel roptuk a táncot. Szerencsére még jó időben elkezdtük az esti tábortüzeket (emlékezetem szerint ennyi nem is volt az utóbbi túrákon), ahol Gyuri, Kis Pista, Szabó András, Jolika, Kabar és Nyiredi Judit remek hangulatot teremtett. Annyira megtetszett Gyuri egyik tréfás katonadala, hogy meg is tanultuk.
       Szabó András ezt a túrát is feledhetetlenné tette. A felsőrási templomban előadott Jékely verse mindenkit szíven talált. A nagybalogi táborban nagyon szép lantzenével színesített előadást hallhattunk. Úgy vélem, hogy az ifjú janicsár szerelmes verse, ami egymásba szőtt magyar és török szavak és mondatok szövedéke, ilyen tűzzel, ilyen szenvedéllyel még nem hangzott el. Fantasztikus voltál András!
        Büszkék lehetünk, hogy a Hosszúszóban létrehozott tájházat elsőként mi látogathattuk meg, így a vendégkönyv első lapján szerepel a XXXI. HKT. Könnyedebb szórakoztatásban is részesültünk. A Ládafia bábszínház fergeteges előadása kellemes estét szerzett. (Külön öröm, hogy éppen a szülőfalumból jöttek…)
        A HKT hagyománya folytatódott azzal, hogy jeles nagyjaink emléke előtt tiszteleg. Bolykon Katona István történetíró emlékhelyén, a prédikátorok emléktábláinál is koszorúztunk. Felkerestük Dúdor István fiatalon elhunyt festőművész szívet formázó kőszikla síremlékét Deresken, ahol Bettes István, a festő egyik költőbarátja szép előadást tartott a Kondor Bélához hasonló tehetségű művészről. Pista aztán velünk is tartott a túrán, így az ő verseiről is beszélgethettünk.
        Természeti látnivalókban bővelkedett ez a túra. Csodaszép völgyekben, árnyas szerpentineken hajtottunk. (Sajnos az egyik nagy ereszkedésnél súlyos baleset is történt. Talán időben jött ez az intő jel arra, hogy komolyan kell venni Egon és Köteles Laci óvatosságra figyelmeztető eligazításait…). A gombaszögi cseppkőbarlang mesevilága elkápráztatott gyereket, felnőttet egyaránt. Néhányan, nem kímélve magukat, feltekertek az egyedülállóan szép aragonit barlanghoz is, egy másik társasággal Orosz Örs vezetésével a jégbarlanghoz hajtottunk fel. Maradandó élmény volt a nyár közepén hatalmas jégcsapokat látni, és a beszakadt töbör mélyén a tél leheletét érezni. (A szépnevű Szelice kolompkészítőjét is ezen a kis túrán kerestük fel, megismertük a hangszerkészítés folyamatát, majd nagy kolompolást rendeztünk…)
Azt hiszem, a gyerekek is jól érezték magukat közöttünk. Többen keményen végigtekerték a nehéz hegyi utakat is, a kisebbek kedvesen integettek a mellettünk elhúzó kocsikból. Valószínűleg nagyon jól megfigyelhették a túra életét, hiszen egy remek színielőadással ajándékoztak meg bennünket. Az „Egyszer volt lecsó” színtársulat életszerűen mutatta be a táborba érkezés pofonnal végződő folyamatát, az eligazításokon kiérdemelt jelzőket („marhacsorda!”), és a templomokban elszenderedő, majd az előadások végén felriadó túrázókat (akiket nemcsak a kemény emelkedők, de az előző esti kocsmázások is időnként megviseltek…). Remélem, hogy Gyetvai Judit és Lara rendezésében, illetve közreműködésével előadott darab és a slágere megörökítetett, és látható, hallható lesz még a HKT honlapján.
       Nagyon jó érzés volt áthajtani a falvakon, ahol az emberek kiálltak a kapuba, integettek, jó utat kívántak. Bizonyára szép látványt nyújthattunk, hiszen nem minden nap kígyózik át majd százötven bringás ezeken a kis településeken. Köszönjük a bennünket fogadó polgármestereknek a kedves szavakat, örömmel hallgattuk a falujukat, gondjaikat, örömeiket bemutató, néha templomban tartott előadásaikat. A lelkészek is nagyon szép ismertetőket tartottak. Talán közülük is kiemelkedett a berzétei fiatal lelkész, aki magával ragadóan beszélt régészeti feltárásairól, arról, hogy hogyan bontakozik ki a templomnak hitt épületből egy vár bástyája… Maga a berzétei fogadtatás, a Berkő kórus szívbe markolóan szép műsora méltó záróakkordja lett a túrának.
         Sokáig gondolkodtam, hogy hol emlékezzek meg egy felejthetetlen epizódról, Terike szavalatáról. Úgy láttam, sokunknak könnybe lábadt a szeme… Szép volt ez a túra. Nagyon jó volt újra látni az ismerősöket (közületek többen tíz, húsz, harminc éve ismeritek egymást…), olyan jó volt segédkezni a sátorépítésnél, jól esett együtt sörözgetni, nagyokat beszélgetni útközben és este a táborban. Emlékeztek a nagy reggelikre, ahol „tejtestvéreket” kerestünk, a vacsorákra, amelyek gulyás 1., gulyás 2., …, gulyás 6. nevet viseltek, hiszen mind más és más volt! Az eső, a vihar csak színesítette a tábor életét. Hol láthattunk volna repülő sárkányként szárnyaló sátrakat?
Hálásak lehetünk a túra állandó szerelőbrigádjának. Lajos bringáján büszkén lengett a több évtizedes Távol Moszkvától Műszaki Brigád lobogója. A mindig közelben levő Rendás Péter „műhelybiciklijén” kéznél volt a szükséges szerszám, néha csak néhány csepp kenőolajra volt szükség, de a láncszakadást is sebészi ügyességgel pillanatok alatt megjavította. Furik Csaba ezúttal mindenes volt, pillanatok alatt remek történelmi hátteret festett, a templomban hallhattuk orgonajátékát, de nagy szolgálatot tett a csomagszállítással is.
        Óriási munka lehetett a túra útvonalának megválasztása, a szálláshelyek foglalása, az étkezések megszervezése, megteremtése, az előadók kiválasztása, felkérése. Szép és értékes írásos anyagot, térképet kaptunk. Hála és köszönet a túra szervezőinek! Úgy láttuk, hogy Köteles Laci politikusi tekintélyével a polgármesterek szívét és „zsebét” nyitogatta. Laci befolyása kellett ahhoz is, hogy Kotyi maroknyi kárpátaljai csapata időben kapjon vízumot, és így velünk lehessenek ők is. Gyetvai Zoli és Judit a kulturális programot és az ellátást tartotta kézben. Visszatekintve a programra Zoli hatalmas szervezőmunkát végzett. Színes, rendkívül értékes művészettörténeti, néprajzi és tudományos előadás láncolatot, igen kiváló szakértők bevonásával. Lara és Ivi a fuvarozás és a „pénzbehajtás” nem éppen hálás feladatát vállalta magára. Urbancsok Egon válogatottan kemény szavakkal próbált rendet teremteni az utakon, de állva és ülve ugyanolyan kedves és tréfálkozó barát, mint bármelyikünk. Koronczi Gyuszi seprűhöz méltón igyekezett összeszedni az elhullani készülőket. Senkit nem hagyott cserben, türelmesen rakosgatta helyre a leesett láncokat is, de ha kellett, a hegyi szakaszokon az élre állt. Köszönjük, köszönjük, köszönjük! Nagyot alkottatok!
Soraimat azzal a jóleső érzéssel zárom, hogy felejthetetlen hetet töltöttünk együtt, csodaszép tájakon, csodálatos művészeti emlékeket érintve, csodajó társaságban.

       Barátsággal üdvözöl mindenkit          Mezei  István